So that was Saturday.
Vasárnap, ellenben kifejezetten gyönyörű idő volt, tiszta égbolt, meleg napsütés, szélcsend. A templom után egyikünk sem akart hazamenni, hogy üljünk egyedül a lakásban, ezért néhányan elmentünk sétálni.
So that was Saturday.
The weather was better than usual during the whole month so naturally we planned an outdoor activity for Saturday. The idea came from... well, not sure any more, but considering the outcome I have strong feelings about it being my stupid idea... :)
The short walk from the car to the sandy beach was enough to get us soaked completely. All of us had wet socks in no time. The cold wind was biting our hands but we started the construction. There were some people on the beach with wet suits and kites - i cannot even imagine what they were thinking of us...
Idén novemberben az idő sokkal jobb volt, mint általában, ezért szombatra szabadtéri programot terveztünk. Az ötlet... már nem tudom, kitől származik, de ha figyelembe vesszük a végeredményt, nagyon úgy érzem, hogy az én egyik zseniálisan bolond ötletemről van szó. :)
Na igen. Felhőszakadás, erős nyugati szél, ami fákat dönt ki, ráadásul hideg is van. :( De kit érdekel? Elvégre terveink vannak! A kocsiút alatt jókat nevettünk, még az úszás is szóba került, és komolyan mondom, ha lett volna nálam egy pár meleg váltóruha, simán beleszaladtam volna a tengerbe. Persze nem egyedül, annyira lökött azért mégsem vagyok! :)
Az este további programja főzés volt egy barátunknál. Kínai sült rizs volt a menü, de a kivitelezésben David, az indonéz srác nem értett egyet velem, vagyis a végén 2 különböző vacsorát szolgáltunk fel - az enyém sós volt, az övé édeskés. Természetesen én nyertem... (csak neki ne mondjátok meg haha) :) Na nem is, csak viccelek, mind nyertünk egy kalandos napot, jó társaságot, fincsa vacsorát és jó filmeket. :)
First challenge: find pumpkins. We heard of a pumpkin patch where you can pick your own ones, but it was a very difficult to find the place without street names, GPS coordinates or any address whatsoever. Once we got there we got so excited that we were running around in the fields like 2 kids. It brought back childhood memories for her. As for me, I was MAKING childhood memories for myself. :)
A hangszórókból néha rémisztő hangok szakították félbe a beszélgetéseket, amik remek aláfestét nyújtottak ebben a régi faházban, ahol voltunk. Egyik pillanatban egy tajvani lány állt elém azzal, hoy a többiek azt mondták neki, "menjen a vámpírhoz, ő majd segít." Zavartan ránéztem, mire felemelte a vérző ujját. Hmmm, irónia, irónia... Leültettem egy székre, és elindultam, hogy megkeressem az elsősegély dobozt - nem nagy ügy, elvégre a vöröskeresztnél vagyunk, vagy mi. Nos, 10 perc kutatás után végül a kocsiból hoztunk neki egy ragtapaszt. No komments... :)
Bevezető a "Hogy nyerjünk választásokat Norvégiában" című tantárgyhoz.
Maybe nothing at first, but let me give you some background info:
Another interesting story:
We hit a lovely Chinese restaurant for dinner where we discussed our cultural differences over some sweet-sour chicken and pepper beef. On our way home we stopped the car in the middle of nowhere and looked up to the clear sky. We saw exactly 10000000000000000000000000000000001 stars (well, give or take a few zeros) and were reminded again of our own insignificance. What a great God we have who put all the stars in the sky and He knows them all by name!
Útban hazafelé megálltunk a semmi közepén és a csillagos eget bámultuk mindannyian hosszú percekig. Egész pontosan 10000000000000000000000000000000001 csillagot láttunk (na jó, plusz mínusz egy-két nulla) és ismét megbizonyosodhattunk afelől, hogy Isten milyen nagy, mi pedig milyen kicsik vagyunk. Gondoljatok csak bele, Isten tette az összes csillagot az égre, ráadásul ismeri mindegyiket név szerint!
The whole thing started with an idea. A friend of mine wanted to go up to Kjerag, (short trip description with pictures here) a popular hiking destination and we agreed. A few weeks back I also wanted to go up there, but was told that the season is over and the roads are closed. We thought it's worth a try anyways...
e drove up on one particular hill a couple of times, but each time the car stopped about half way and started to slide off the road. OK, no panic yet, just cautious concerns: what should we do. A land rover drove past us, but to our shock slowly that car started to slide off the road, too. We all agreed that Kjerag must be very nice and maybe next spring we can see it. :)
A few hours later: Well, we couldn't go all around without dipping into the icy water so we took some pictures, had a short snack break and started to climb back down. My second pair of socks along with my underwear was soaking wet despite the rain gear and supposedly waterproof closed shoes. But who cares? We had tons of fun, a good outing and huge pizzas once we got back to civilization. And the best part? We had spring, fall and winter in one day and none of us got hurt! What else can you ask for???
Az egész egy ötlettel kezdődött, mint általában. Egy barátom fel akart mászni Kjerag-ra (fenti linkre kattintva rövid utibeszámoló látható képekkel, sajnos csak angolul), ami egy népszerű kirándulóhely edzett hegymászók között. Néhány hete magam is fel akartam oda jutni, de azt az infót kaptam, hogy a szezonnak vége és az odavezető út már le van zárva. Úgy gondoltuk, mégis csak megér egy próbát...
Egész nap szakadt az eső, de mi hajthatatlanul vezettünk célunk felé, kb másfél órás autóút Stavangerből. Az ottani parkolóból egy húzós, jó 4 órás mászás után értünk volna fel a csúcsra. Ahogy autónk egyre magasabbra ért a hegyek között, megpillantottuk az első hó-foltokat a környező csúcsokon, ami annyira feldobott mindannyiunkat, hogy észre sem vettük, elértük a hóhatárt! Az autó kerekei alatt hó volt!
Magabiztosak voltunk. Andrew jól vezet, a céges autója vadiúj és a kocsin... TE JÓ ÉG, nyári gumik vannak! Hááát, nem túl jó hír! Egy bizonyos dombnak többször is nekifutottunk, de minden alkalmommal csak félútig jutottunk és a kocsi elkezdett lecsúszni az útról. OK, még nincs pánik, csak óvatos megdöbbenés: na most mi a fene van? Egy terepjáró elhúzott mellettünk, de legnagyobb meglepetésünkre az is elkezdett lecsúszni az útról és csakhamar ők is visszafordultak. Hamar megegyeztünk, hogy Kjerag bizonyára nagyon szép, és reméljük, hogy jövő tavasszal eljutunk majd oda. :)
A völgyben lévő benzinkútnál azon tanakodtunk, mit csináljunk ezen a fagyos, esős napon. Hozzánk elég közel van egy hatalmas vízesés (ahol én már tavaly jártam egyszer), és valószínűleg hómentes. Elállt az eső és mi újra fellelkesedtünk, mégiscsak kirándulunk ma! De ahogy Murphy megmondta, amint kiszálltunk a kocsiból, nyakunkba szakadt az ég. :(
Na bumm, most már nem fordulunk vissza! A csúszós aljnövényzet és vizes kövek ellenére felkommandóztunk a tetőre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a vízesésre. Néhány vicces kép után úgy döntöttünk, lecsekkoljuk, vajon át lehet-e mászni a túloldalra. Ez egy „olyan remek ötlet” volt...
Nos, pár órával később beláttuk, hogy jegesvízes pancsi pancsi nélkül nem tudnánk megkerülni a vízesést, ezért haraptunk valamit, fotóztunk, aztán lekolbászoltunk a kocsihoz. Két pár zoknit nyírtam ki teljesen, még az alsóneműmből is csavartam a vizet az esőkabát meg nadrág és a vízálló zárt cipő ellenére is. De kit érdekel? Nagyon jól éreztük magunkat, jót kirándultunk, a pizza is finom volt és a legjobb az egészben? Tavasz, tél és ősz egy napon belül, ráadásul mind megúsztuk sérülés nélkül! Kell ennél több?
Rossz hír? HÓ. Pont. :(
