Sheep sheering competition / Birkanyíró verseny

After we dumped all my stuff at my new place on Saturday afternoon I went with 2 friends to a sheep sheering competition. Markus is a meber of the church here and was on Doulos as well a few years before me. Christian was a guest speaker on Doulos and even though we never met before, the Doulos memories connected us in no time.

Actually it is scary to see how small the world is! Markus and I have some good friends in common, like a girl from the Philippines currently in the US. My connection to Christian is twofold: while I was on Doulos working and Partner Ministries Manager I got several official emails from him. One of them was about his son that I was supposed to meet and work with in Taiwan. It turned out that Daniel and I had a lot of friends in common, too. And at the end he helped me to stay in Taipei for a few days to get my US visa arranged.

The other link is even more weird: he arrived last week and I told him a funny story that had happened to me the day before. (I was on the phone with another friend from Doulos who was working in a town in Hungary. Mid sentence somebody came into her office and with American accent and broken Hungarian he started to talk to her. I recognized his voice and asked Márti to pass the phone to him. So here I was talking to a long lost friend of mine from America currently serving God in Hungary while I was working in Norway. :) It was great to catch up with him!)

So I am explaining this story to Christian when he interrupts me: which city was that? I told him and he asked again if I was talking about Márti... Now I wonder why I was surprised at the first place? I should have known... once a Douloid... :)

Christian is here as a guest speaker for a few days and we seized the moment and went to this competition. It's a huge open air fair with other exhibitions, too. we passed by many sexy tractors and various equipments used for sheep. The hall was overcrowded and for a long time we were standing at the far back. Slowly people started to leave so we could go closer and eventually see what was happening.

6 gates on stage with hundreds of sheep behind them. At the gong 6 people jump there to grab the sheep one by one and remove the wool. The professionals can do that within a minute! But no matter how good you are, the temperament of the sheep plays a huge part. Some were very calm (like Jesus was if I might add!), but some very jumping, screaming, fighting against the skinning. I thought the sheep don't feel a thing, but sometimes they got cut by the electrical razor and I felt sorry for them.

Markus' brother-in-law was also in the competition so we stayed till the end to see him. Unfortunately he finished at 4th place in the national competition, but we had a great time. On our way out we stopped at a stand and tried some sheep-burger and sheep hot dog. very yummy and highly recommended! :)Miután bezsákoltuk az összes cuccomat a lakásba szombaton, délután 2 barátommal elmentünk egy birkanyíró versenyre. Markus ebbe a gyülibe jár, de néhány évvel előttem a Doulos-on volt ő is pár évig. Christian pedig vendégelőadóként látogatott a Doulos-ra többször is, és bár személyesen sosem találkoztunk, a közös hajós élmények azonnal összekötöttek mindhármunkat.

Igazság szerint őrületes, és néha ijesztő, mennyire kicsi a világ! Markusnak és nekem van pár közös barátunk, egyikük például egy lány a Fülöp-szigetekről, aki jelenleg az USA-ban tanul. Christianhoz két szál is kapcsolódik: több hivatalos emilt kaptam tőle még amikor a Doulos-on dolgoztam, az egyikben arra kért, dolgozzak együtt egy projekten a fiával, aki éppen Tajvanon van. Természetesen kiderült, hogy Daniel és én ismerünk sok embert közösen. A poén az egészben, hogy a végén Daniel volt az, aki segített nekem szállást találni Tajpejben, amikor az amcsi vízumot intéztem.

A másik szál mégfurcsább: megérkezése után meséltem neki egy történet arról, hogy miylen kicsi a világ: pár nappalkorábban egy Doulos-os barátommal beszéltem telefonon, aki Debrecenben dolgozik. A beszélgetés felénél bejött valaki az irodájába és amcsi akcentussal tört magyarsággal kezdett magyarázni valamit. Én felismertem a hangot és megkértem Mártit, hogy adja át a telefont neki. Képzelhetitek a döbbenetét: én Norvégiából beszéltem egy régi amcsi ismerősömmel, aki most Magyarországon dolgozik! :)

Szóval meséltem a sztorit Christian-nak, aki közbevágott. Melyik városról beszélek? Válaszoltam, mire megkérdezte, hogy nem Mártiról beszélek-e... Utólag visszagondolva nem is értem, miért voltam meglepve. Tudhattam volna... Akit egyszer megcsap a hajó szele... :)

Christian egy hétig van itt vendégelőadóként, és megragadtuk az alkalmat, hogy valami helyi kultúrát lássunk, így elmentünk a versenyre. Egy nagy szabadtéri programról van szó, ahol más kiállítás is volt. Rengeted szexi traktort láttunk meg mindenféle kütyüt, amelyek a birkatartáshoz kellenek. A nagyteremben rengetegen voltak, így egy jó darabig csak leghátul álltunk. Aztán a versenyszámok között volt némi mozgás, és sikerült közelebb mennünk az eseményekhez (no meg a szagokhoz is) :)

6 kaput állítottak fel a színpadon, a barik ezek mögött voltak. A gong megszólalt és 6 ember (nők is!) ugrott oda a kapukhoz, hogy előrángasson egy birkát és nekifogjon a nyírásnak. Az igazán profik egy percen belül végeznek egy birkával. De nem számít, menniyre vagy profi, a nyeréshez sok múlik a birka vérmérsékletén is! A legtöbbjük csenden, tiltakozás és ugrálás nélkül tűrte a sorsát (ahogyan Jézus is, ha közbevethetem), de pár jószág ide-oda ugrált, bégetett és harcolt a helyzet ellen. Én azt hittem, a birkák nem éreznek semmit, de néha láttam egy kis vért a bőrükön, ahogy az elektromos borotva megvágta őket és kiscit megsajnáltam őket.

Markus sógora is versenyben volt, ezért maradtunk a végéig. Sajnos csak negyedik lett az országos bajnokságban, mi mégis remekül szórakoztunk. Hazafelé menet megálltunk egy standnál és megkóstoltuk a birka burgert meg a birka hot dog-ot. Igen finom mindkettő, nagyon javaslom! :)