Wednesday, December 24, 2008
Tuesday, December 23, 2008
Merry Christmas / Áldott Karácsonyt!
I would like to wish all of you a Blessed Christmas and Happy New Year!
See you here in 2009!
See you here in 2009!
Ezúton is szeretnék mindenkinek áldott, békés ünnepeket és eredményekben gazdag új évet kívánni!Jövőre veletek ugyanitt!
Monday, December 22, 2008
London
On my way to Hungary from Stavanger I had a short stop in a small town called London. Believe it or not, the flight was cheaper this way. The downside was that I had 26 hours in England between the 2 flights. The upside of the downside is that I could hang out with some friends from the ship. :)
The bus-route from the city to the airport involved a scenic view of the sea and to my great delight a short ferry ride as well. Apparently I cannot avoid sailing. (Not that I want to, mind you!) The ferry was barely moving, but the blonde girl next to me quickly turned green and I really felt sorry for her, but I had to go outside to enjoy the fresh air the waves splashing against the boat (and my camera).
The flight was uneventful and around 5 pm London time I could meet up with a good friend from Aussieland. We caught a bus to downtown, but it was rush hour. Crazy, but true: the bus ride from London-Stansted airport to London-Victoria Station took longer than to fly from Norway to England! We put my big suitcase to a locker and started to discover London at night.Walking around in Hyde Park in Christmas time was a great idea. It was a bit chilly, yet so many people chose to enjoy the lights, the glühwein, the free ice-ring. I wanted to play tourist for a day so as you can see, I have all the typical pictures. :)
(who can tell me what's wrong with this picture???)
(who can tell me what's wrong with this picture???)
Around 1 am (that was 2 for me) we got to Anne's place and could crash on her bed for some rest. Next day we tried (and failed) to catch an early train to get back to downtown in order to have some sightseeing. Our tour included a free boat ride on the River Thames. The weather was exceptional as you can see. We could take great pictures of the famous old and new buildings of this remarkable city. I even saw the Globe - Shakespeare's famous round theater (see picture below)!
The boat went all the way up to Greenwich, where THE TIME is - as our tour guide put it. I asked him if he could tell me the EXACT time. This was his reply: "It's 12.10 or so."! OR SO???????????????????????? Man, at least in this very city you should be able to tell me the right time. Or at least lie something! Just state it confidently! I thought we might have to go to the tower and check it out for ourselves. 5 minutes before 1 pm the ball goes up on that pole and at 1 pm sharp the ball drops (see picture below). I set my watch so hopefully I will NOT miss my next flight... :)
After the short cruise we got on a double decker to cross the city and experience the traffic jam. It's crazy how narrow the streets are! And of course they drive on the WRONG side. At every pedestrian cross the sign "look right" is painted - I guess for the silly tourists. :) We had a quick stop at the Tower of London and took shots of the Big Ben as well. From the bus I could catch glimpses of the Parliament.
Ever since I knew I have a stop in London I was looking forward to some nice Indian food. So you can imagine my excitement when we went to an Indian / Sri Lankan restaurant for lunch - yummy yummy yummy! :) I had my samosas several times that day and truly enjoyed every bite! Our last stop was the Buckhimgham Palace. I promised somebody to have a friendly chat with prince Charles, but I was only joking. Well, God wasn't! He chose that exact moment to drive away from the palace so we could at least see his car! :)
I had plans to talk at Speakers' Corner and stand on the barrel to let the people know what Christmas is really about, but we didn't have time for that. Oh well, another reason to return... At Victoria Station I collected my luggage and on my way out I saw huge posters saying that Jamie Olivier will sign his latest book there at... NOW! I kinda skipped the line (I didn't want to buy his book, I just wanted to see him) so I entered the shop and true to his word, there he was. I took a quick picture of him and rushed to the airport bus. I barely made it. :)Of course airport workers are on strike in Hungary when I am flying. :( My flight got delayed and we landed on another airport then planned. Nonetheless my parents got the message and were waiting for me at the right terminal. So after a very eventful day I finally could lay down my head in my old bed around 1 am. I just made it for my grandma's 92th birthday party. I will be the surprise (if only I had some ribbons to wrap it around my head), I just hope she will not have a heart attack when she sees me the next morning...
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Stavangerből idefelé jövet át kellett szállnom egy kisvárosban, Londonban. Hiszitek vagy sem, így olcsóbb volt az út. A hátulütője a dolognak, hogy a két repülőút között volt 26 órám a városban. Az előnye, hogy pár hajós barátommal tudtam találkozni. :)A reptérre busszal mentem ki, ami egy gyönyőrű útvonalon ment végig a fjord mentén. Ráadásul még egy rövid hajókázás is tartozott hozzá, úgy tűnik, ez már része az életemnek! Na nem mintha panaszkodnék... A komp alig mozgott, de a szőke kislány mellettem hamar zöldre váltott. Én sajnáltam ugyan, de inkább kimentem fotózni. Nagyszerű volt, ahogy a hullámok a hajó falának csapódtak, a friss szél (meg a sós víz) pedig az arcomba (és a kamerámba) vágott.
A rövid repülőút után helyi idő szerint 17 órakor landoltunk London külvárosában, egy ausztrál barátom várta a reptéren. Busszal próbáltunk meg bejutni a belvárosba, de a csúcsidő miatt órákig ültünk a dugóban - London külvárosából az út tovább tartott, mint Norvégiából Angliába a repülőút! Végre beértünk a Victoria állomásra, a bőröndömet betettük egy csomagmegőrzőbe, és elindultunk felfedezni Londont éjjel.Karácsonykor a Hyde Park nagyon hangulatos. Kissé hűvös volt ugyan, de egy kis forraltbor, szépen feldíszített fák, jégkori pálya, sok-sok vidám fiatal várt minket. Egy napra túristát akartam játszani, ezért van pár tipikus "túrista-képem". Íme:
Hajnali 1 óra magasságában (ami nekem már 2 volt) végre megérkeztünk Anne házába és ledőltünk a kanapéra kicsit pihenni. Másnap korán reggel terveztünk folytatni a városnézést. Na, ebből nem lett semmi. :) 10 körül sikerült elcsípni egy vonatot, ami elvitt minket a folyóhoz. Befizettünk egy egynapos városnézésre, amihez egy ingyenes hajóút is tartozott a Temzén. Az idő hihetetlenül jó volt, így sikerült szép képeket csinálnom a folyó mentén lévő új és régi épületekről. Még a híres Globe színházat is láttam, ahol Shakespeare darabokat adtak elő annak idején.A hajóval felmentünk egész Greenwich-ig, ahol A PONTOS IDŐ LAKIK - ahogy az idegenvezetőnk mondta, mire megkérdeztem, mennyi a PONTOS idő. "Olyan 12.10 körül lehet." - felelte, én meg kiakadtam! Legalább itt, ebben a városban ne mondjon nekem ilyet!!! Inkább hazudna valamit, csak határozottan tegye!! Végül úgy tűnt, a legészszerűbb, ha elmegyünk a toronyig, és ott egyeztetjük az óránkat. 13 óra előtt 5 perccel a golyó felemelkedik a póznán, és pontban egykor leesik. A képen is látszik, beállítottam az órámat, remélem, most már biztosan nem fogom lekésni a gépemet! :)
A hajókázás után felpattantunk egy emeletes buszra, és a dugó közepedte átvágtunk a városon. Őrület, milyen szűk utcáik vannak! És természetesen ne felejtsük el, hogy a ROSSZ oldalon vezetnek. Minden zebránál fel van festve a "nézz jobbra" felirat - gondolom a lökött túristák miatt (lásd én a képen). :) A Tower-nél is elidőztünk egy kicsit, majd elhaladtunk a Big Ben mellett és még a Parlamentet is láttam röviden.
Amióta tudom, hogy Londonban fogok átszállni, azóta vártam, hogy egyek egy jó indiai kaját. Éppen ezért nagyon örültem, mikor ebédelni betértünk egy kis indiai / Sri lankai vendéglőbe. FIIIIIIIIIIIIIINCSA!!!! Ettem samosa-t többfélét is (háromszög alakú, hússal töltött pékárú). Utolsó megállónk a Buckhimgham Palace-nál volt, ahol még prince Charles-t is sikerült megpillantanunk, amint éppen a kocsijával elhajtott. :)
Terveztem még, hogy a Speakers' Corner nevű helyen én is a hordóra állok, hogy elmondjam mindenkinek, mi is a kaácsony igazi lényege, de erre sajnos most nem maradt idő. Sebaj, majd legközelebb! :) Visszaértünk az állomásra, ahol begyűjtöttem a bőröndömet. Épp elhaladtunk egy könyvesbolt mellett, amit hatalmas poszterekkel kidekoráltak: a híres szakács, Jamie Olivier itt dedikálja új könyvét... MOST! Nem akartam végigállni a sort, ezért csak besurrantam, hogy csináljak egy képet róla, és már szaladtunk is a reptéri buszhoz. Majdnem lekéstem... :)
Természetesen a reptéri dolgozók akkor sztrájkolnak, mikor én repülök. :( A járatom késett és egy másik helyen landoltunk, mint ahogy terveztem. Még szerencse, hogy az ősök megkapták az üzenetet , és jó helyen vártak. Szóval egy nagyon eseménydús nap végén hajnali 1 magasságában végre lefekhettem a régi ágyamba aludni. Épp jókor érkeztem, hogy a nagyim 92-ik szülinapi bulijára én legyek a meglepetés! Remélem, örömében nem fog szívrohamot kapni, ha meglát...
Stavanger
Some shots in this lovely city. / Néhány kép erről a kedves városról.The TV Tower is wrapped in Christmas lights in December - according to the urban legend, the idea came from a little girl. The 3 big buildings on the left look like giant presents. / A TV torony karácsonyi díszbe öltözött - állítólag egy kislány ötlete volt. A 3 nagy épület pedig simán elmegy ajándékdoboznak.
The moon is indeed BIGGER here than anywhere else I have seen before... / A hold itt valóban NAGYOBB, mint bárhol máshol, ahol eddig jártam...
The 3 swords are the symbol of the city. / A három kard a város egyik jelképe.
TRANscendent experience / TRANscendens élmény
You might remember me writing about the fish oil that kids need to drink during the winter months. A friend of mine gave it to me as a B'day gift. :)Talán emlékeztek, írtam a hal olajról, amit a gyerekeknek adnak télen. Egy barátomtól kaptam ajándékba a szülinapomra.
We tried it...
Kipróbáltuk...
I failed miserably!
Nagyon nem jött be!
This is how real Norwegians handle it:
Igazi norvégok így isszák:
And this is how I took tran:És én így reagáltam le a tran-t:
The "Before-the-fall" pictures / A "bukás előtti" képek
So, these are the pictures I took shortly before the accident.According to the signs I do leave far away from towns, nonetheless the view really compensates for the distance and the morning walks helped me to get into a better shape physically and emotionally as well.
Itt látjátok azokat a képeket, amelyeket röviddel a baleset előtt készítettem.
A táblák szerint is messze lakom minden várostól, de a látvány sokban kárpótol ezért! Arról nem is beszélve, hogy a reggeli séták nagyon jót tettek nekem minden szempontból!
Growing old... / Azok az évek...
In Hungarian we don't sing "Happy Birthday to you..." 4x, but a Hungarian song that goes something like this:
"You have become a year older again
and maybe a bit wiser, too;
Treasure your memories
and be glad at all times..."
The song goes on, but you get the idea. Well, another years has passed by and I can certainly tell you I've learnt a lot since the last time I had a B'day.
Magyarul nem a Happy Birthday című nagysikerű angol nótát szoktuk énekelni (legalábbis én nem!), hanem Halász Jutka örök érvényű slágerét, ami így kezdődik:
"Megint egy évvel öregebb lettél
és bölcsebb is talán;
Őrizd meg az emlékeid,
és légy nagyon vidám.
Köszöntünk hát téged ha már
így együtt vagyunk.
Ajándékul fogadd
el vidám kis dalunk."
Nos, megint eltelt egy év, és azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy végre egyszer tényleg sikerült bölcsebbé is válnom a tavalyi szülinapom óta!
"You have become a year older again
and maybe a bit wiser, too;
Treasure your memories
and be glad at all times..."
The song goes on, but you get the idea. Well, another years has passed by and I can certainly tell you I've learnt a lot since the last time I had a B'day.
Magyarul nem a Happy Birthday című nagysikerű angol nótát szoktuk énekelni (legalábbis én nem!), hanem Halász Jutka örök érvényű slágerét, ami így kezdődik:
"Megint egy évvel öregebb lettél
és bölcsebb is talán;
Őrizd meg az emlékeid,
és légy nagyon vidám.
Köszöntünk hát téged ha már
így együtt vagyunk.
Ajándékul fogadd
el vidám kis dalunk."
Nos, megint eltelt egy év, és azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy végre egyszer tényleg sikerült bölcsebbé is válnom a tavalyi szülinapom óta!
Monday, December 8, 2008
Ouch / Áuuuuuuuuuu
A friend of mine wrote to me recently: "Stay outta trouble - unless it makes a good story". Well, D., I hope this one qualifies...
OK, there are some things that you don't joke with. And there are things that you don't do. At winter. On icy roads. And you always, always wear a helmet...
Having said that I need to apologize for disappearing for awhile. I was... well, occupied with other things. Last Tuesday I went to school as usual. After school I went to see a Hungarian lady then I rode home. The weather was really nice so I dropped my books, grabbed my camera and went out to take some pictures. The sun was shining, it was cold, but fresh. I took some pretty nice shots of the half frozen lake. I saw my house lady on the road, I told her I was fine and would be home shortly. Famous last words... :)
The bike parked at the side of the road. I just got back on it, started the engine and then things kinda sped up a bit. There was a thin layer of ice on the side of the road, the bike jumped and we both went flying into the ditch. Well, the ditch on the OTHER side of the road. I heard the bike crash, felt the pain and shortly I heard cars stop, a door opened and suddenly people were talking to me with very strong accent. Ikke så bra... (not so good)
I was on my back and when I tried to sit up, I couldn't move. OK, I admit that, I freaked out! I tried again and this time I could move a bit. It was very painful, but at least my spine wasn't broken. But my right leg hurt really badly and I couldn't move my right shoulder. It was twisted yes, but it didn't seem broken to me. And my elbow hurt like hell... :( I told the guys I was OK, but they insisted on calling the ambulance.
By the time they arrived I was freezing. The door opened and 3 babes from Charlie's Angels jumped out of the car. Here I was wondering for a second if I was dead and gone to heaven... (but then I thought in that case it would have been 3 handsome guys hehe). They asked me in Norwegian, but we quickly changed to English. When I said I was from Hungary, a very unexpected thing happened. One of the blond doctors smiled at me and asked IN HUNGARIAN if I had pain somewhere...
I mean, come on, what are the chances of that, really??? She studied at the Medical University in Hungary for 4 years. Wow! God is good, huh? ;)
They tried to get me out of my jacket, but that was nearly impossible with my shoulder so they said we needed to go to the hospital. It was a challenge to get me on the stretcher without moving me, I even got a collar :(. That's when I remembered that I still have my camera with me and asked the doctor in Hungarian if she could take some pictures. She was laughing, but did it anyways. I think they were happy that I could joke.
We had a short stop at the doctor in Sandnes (a smaller town), but the doctor there said that we still have to go and have some X-rays. Oh, and the police called, too. It was a funny scene: one nurse was trying to remove my pants, the other was warming my hands, the doctor was hitting my arm to find a vein for the injection and I had a headset on explaining the police officer why I am NOT in the system. :)
On our way to the hospital the doctor used my phone to contact a Norwegian friend of mine. Who wants to get a phone call at their work place asking if they knew a certain somebody, because this person just had an accident and is in an ambulance right now??? He asked if he can talk to me so they put the phone to my ear, but that was the EXACT moment when I got some morphine and couldn't quite form a coherent answer. :) Later on I was asked how I felt. Funny - I said. She just smiled and said that it was obvious I never had morphine before because I would know then how to describe it. To say that I was high is an understatement...
Finally we arrived and I could smell from AFAR that it was indeed, a hospital. They stink! I was pushed into the emergency room and was told to stay there. At this point I really had to laugh (but I couldn't, it hurt too much!). I was striped down and they tell me not to go anywhere... After what seemed like hours to me they took me to a ward, a male nurse came to take blood, connect my finger to a monitor and I was told again to wait. No problem... :(
They checked my blood pressure. The nurse was confused and then she brought a new machine and tried again. I wanted to laugh again. Yes, the machine was right! THAT is my blood pressure. (85/46) I have that ever time I go to the hospital. They think first that the machine is broken. :)
Finally I was rolled to the X-ray room. He took lots of pictures of my whole body though I kept on telling him I know nothing is broken. I had broken bones before, I know how it feels. And then the good news came: nothing is broken. Yeah!!!!! So can I go home? No! Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrr I was given some strong medication so I had to stay. It took me a while to convince the doctor to let me go anyway.
My hero came and told the doctor that I will be just fine with them (tusen takk!!!!!!!!) so we left. Getting into the car was a bit tricky, but we managed to go home. To their home. The whole family was just super nice and they took really good care of me. (thank you again guys, you really rock!!!) until I felt OK to go home.
Everybody was telling me how lucky I was. I had different feelings associated with "lucky" before, nonetheless I think they were right. Just a day before me, a doctor from the hospital had a similar motorbike accident and had severe injuries. I still don't like the word "lucky". But sure as heaven, in the future I will drive slower than my saving angel can fly... :)
Egy barátom nemrég azt írta, hogy "tartsam távol magam a veszélytől - hacsak nem lesz belőle jó sztori". Hát, remélem, ez elmegy...
Rendben, tehát vannak dolgok, amikkel nem viccelünk. És vannak dolgok, amiket nem teszünk. Főleg télen nem. És főleg nem jégen! És mindig, MINDIG van rajtunk bukósisak...
Most, hogy ezt tisztáztuk, bevallom, hallgatásom oka...nos, máshol voltam. Múlt kedden mentem suliba, mint rendesen. Suli után meglátogattam egy magyar nénit itt, majd hazamentem a motorral. Az idő baromi szép volt, hideg volt ugyan, de tiszta volt az ég, sütött a nap. Csak ledobtam a könyveimet, felkaptam a fényképezőmet és már kint is voltam, hogy képeket csináljak a félig befagyott tóról. Útközben még összefutottam a házinénimmel, akinek mondtam, hogy minden rendben és nemsokára megyek haza. Híres utolsó szavak...:)
A motor az út mentén állt, és éppen csak felültem rá és beindítottam. Itt kissé felpörögtek az események. Az út szélén volt egy kis jég, ami jól megdobta a motort és mindketten egyenest repültünk az árokba. Az út MÁSIK oldalán lévő árokba. Hallottam, ahogy összetörik a motor, a vállam azonnal fájni kezdett, egy ajtó csapódott és már futottak is oda hozzám, hogy nagyon erős tájszólással felkeltsenek. Ikke så bra... (nem túl jó hír)
A hátamon feküdtem, és mindenem sajgott, de éreztem, hogy semmim sem tört el, mert mindenemet tudtam mozgatni. Mondtam a pasiknak, hogy jól vagyok, de ők csak kihívták a mentőket. Mire azok kiértek, teljesen átfagytam. Az ajtó kinyílt és három bombanő ugrott ki, akik mintha Charlie angyalai lennének. Ezen a ponton elméláztam, hogy vajon a mennyben vagyok-e, de aztán rájöttem, akkor valószínűleg 3 bomba pasi lett volna hehe). Norvégul kérdeztek, de gyorsan átváltottunk az angolra. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, az egyik szőkeség rámmosolygott és MAGYARUL megkérdezte, hogy hol fáj...
Most komolyan, srácok, mekkora ennek az esélye??? A SOTE-n tanult 4 évig. És még mondja valaki, hogy Isten nem visel rám gondot ;)
Ki akartak hámozni a kabátomból, de a vállam miatt ez lehetetlen volt, ezért mondták, hogy be kell mennünk a kórházba. Nem mondom, szép feladat volt alámtenni a hordágyat, anélkül, hogy megmozdítanának.A biztonság kedvéért még egy nyakmerevítőt is kaptam. :( Ekkor jutott eszembe, hogy nálam van a fényképezőm, és magyarul megkértem a dokit, hogy ugyan, nem csinálna 1-2 képet??? Ő nevetve megtette - szerintem ők is örültek, hogy jó a hangulatom.
Bevittek Sandnes-ba, egy kisebb város, de az ottani doki azt mondta, meg kell röntgenezni, azt meg csak Stavangerben, a kórházban lehet. És a rendőrség is felhívott. Mókás volt: egy nővér próbálta levenni a nadrágomat, egy másik a kezemet melegítette, mert tök átfagytam, a doki a kézfejemet ütögette, hogy vénát találjon az injekcióhoz, és egy headset-en keresztül a nyomozónak próbáltam elmagyarázni, miért is NEM vagyok a nyílvántartásban. :) multitasking!
Úton a kórházba a doki felhívta az egyik norvég barátomat. Na ki szeretne egy hasonló telefont kapni a munkahelyén: "bocs, ismersz egy magyar lányt? Csak azért, mert súlyos balesete volt és most visszük a kórházba"? Ő megkérdezte, hogy beszélhet-e velem, mire a doki a fülemhez tette a telefont. Csakhogy PONT ABBAN a pillanatban tette, mikor morfiumot nyomtak belém, amitől nem nagyon tudtam egy koherens mondatot sem összerakni. :) Kérdezték, hogy hogyan érzem magam. Mondtam, hogy furán. Erre nevetve mondta a doki, hogy látszik, hogy még sosem használtam drogot, mert akkor le tudnám írni az érzést...
Végre megérkeztünk. Látni nem láttam, de a szagokból egyértelmű volt, hogy kórházban vagyunk. Lássuk be, büdösek! Betoltak a baleseti sebészetre, és mondták, hogy maradjak itt. Na, ezen a ponton muszáj volt nevetnem, de nem tettem, mert baromira fájt. Jó vicc, le vagyok szíjazva az ágyra, és szólnak, hogy ne mozduljak. Mintha tudnék... Jóval később bevittek egy kórterembe, egy férfi nővérke vért vett és az ujjamra csíptett egy kütyüt, amitől a monitor csipogott. Aztán mondta, hogy várjak... :(
Megmérték a vérnyomásomat. A nővér kissé zavartan nézte a kütyüt, majd hozott egy másikat. Ismét nevetni akartam. Mondtam neki, hogy higgye el, a gép jól működik. ENNYI a vérnyomásom.(85/46). Akárhányszor orvos megméri, mindig ez történik, azt hiszik, a gép rossz. :)
Nagy sokára betoltak a röntgenhez. Sok-sok kép készült az egész testemről, és hiába mondtam, hogy nincs eltörve semmi, csak nem hittek nekem. Aztán végre jótt a jó hír: nincs eltörve semmi. Király! Akkor hazamehetek? Nem! Basssssssssssssszus! Mivel kaptam elég erős gyógyszert, megfigyelésre bent akartak tartani. Eltartott egy ideig, míg meggyőztem a dokit, hogy engedjen haza.
Szokás szerint jött a megmentőm, és mondta a dokinak, hogy nem maradok felügyelet nélkül. Erre végre elengedtek. A kocsiba való beszállás nem volt egyszerű, de sikeresen hazaértünk. Hozzájuk haza. Az anyja nővér, és igen jó gondomat viselte... :)
Mindenkitől azt hallottam, mennyire mázlim volt. Nos, nekem eddig a mázliról más elképzeléseim voltak, de azt hiszem, igazuk van. Egy dolog biztos: ezentúl megpróbálok lassabban vezetni annál, mint amilyen gyorsan az őranygalom repülni tud... :)
OK, there are some things that you don't joke with. And there are things that you don't do. At winter. On icy roads. And you always, always wear a helmet...
Having said that I need to apologize for disappearing for awhile. I was... well, occupied with other things. Last Tuesday I went to school as usual. After school I went to see a Hungarian lady then I rode home. The weather was really nice so I dropped my books, grabbed my camera and went out to take some pictures. The sun was shining, it was cold, but fresh. I took some pretty nice shots of the half frozen lake. I saw my house lady on the road, I told her I was fine and would be home shortly. Famous last words... :)
The bike parked at the side of the road. I just got back on it, started the engine and then things kinda sped up a bit. There was a thin layer of ice on the side of the road, the bike jumped and we both went flying into the ditch. Well, the ditch on the OTHER side of the road. I heard the bike crash, felt the pain and shortly I heard cars stop, a door opened and suddenly people were talking to me with very strong accent. Ikke så bra... (not so good)
I was on my back and when I tried to sit up, I couldn't move. OK, I admit that, I freaked out! I tried again and this time I could move a bit. It was very painful, but at least my spine wasn't broken. But my right leg hurt really badly and I couldn't move my right shoulder. It was twisted yes, but it didn't seem broken to me. And my elbow hurt like hell... :( I told the guys I was OK, but they insisted on calling the ambulance.
By the time they arrived I was freezing. The door opened and 3 babes from Charlie's Angels jumped out of the car. Here I was wondering for a second if I was dead and gone to heaven... (but then I thought in that case it would have been 3 handsome guys hehe). They asked me in Norwegian, but we quickly changed to English. When I said I was from Hungary, a very unexpected thing happened. One of the blond doctors smiled at me and asked IN HUNGARIAN if I had pain somewhere...
I mean, come on, what are the chances of that, really??? She studied at the Medical University in Hungary for 4 years. Wow! God is good, huh? ;)
They tried to get me out of my jacket, but that was nearly impossible with my shoulder so they said we needed to go to the hospital. It was a challenge to get me on the stretcher without moving me, I even got a collar :(. That's when I remembered that I still have my camera with me and asked the doctor in Hungarian if she could take some pictures. She was laughing, but did it anyways. I think they were happy that I could joke.
We had a short stop at the doctor in Sandnes (a smaller town), but the doctor there said that we still have to go and have some X-rays. Oh, and the police called, too. It was a funny scene: one nurse was trying to remove my pants, the other was warming my hands, the doctor was hitting my arm to find a vein for the injection and I had a headset on explaining the police officer why I am NOT in the system. :)
On our way to the hospital the doctor used my phone to contact a Norwegian friend of mine. Who wants to get a phone call at their work place asking if they knew a certain somebody, because this person just had an accident and is in an ambulance right now??? He asked if he can talk to me so they put the phone to my ear, but that was the EXACT moment when I got some morphine and couldn't quite form a coherent answer. :) Later on I was asked how I felt. Funny - I said. She just smiled and said that it was obvious I never had morphine before because I would know then how to describe it. To say that I was high is an understatement...
Finally we arrived and I could smell from AFAR that it was indeed, a hospital. They stink! I was pushed into the emergency room and was told to stay there. At this point I really had to laugh (but I couldn't, it hurt too much!). I was striped down and they tell me not to go anywhere... After what seemed like hours to me they took me to a ward, a male nurse came to take blood, connect my finger to a monitor and I was told again to wait. No problem... :(
They checked my blood pressure. The nurse was confused and then she brought a new machine and tried again. I wanted to laugh again. Yes, the machine was right! THAT is my blood pressure. (85/46) I have that ever time I go to the hospital. They think first that the machine is broken. :)
Finally I was rolled to the X-ray room. He took lots of pictures of my whole body though I kept on telling him I know nothing is broken. I had broken bones before, I know how it feels. And then the good news came: nothing is broken. Yeah!!!!! So can I go home? No! Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrr I was given some strong medication so I had to stay. It took me a while to convince the doctor to let me go anyway.
My hero came and told the doctor that I will be just fine with them (tusen takk!!!!!!!!) so we left. Getting into the car was a bit tricky, but we managed to go home. To their home. The whole family was just super nice and they took really good care of me. (thank you again guys, you really rock!!!) until I felt OK to go home.
Everybody was telling me how lucky I was. I had different feelings associated with "lucky" before, nonetheless I think they were right. Just a day before me, a doctor from the hospital had a similar motorbike accident and had severe injuries. I still don't like the word "lucky". But sure as heaven, in the future I will drive slower than my saving angel can fly... :)
Egy barátom nemrég azt írta, hogy "tartsam távol magam a veszélytől - hacsak nem lesz belőle jó sztori". Hát, remélem, ez elmegy...Rendben, tehát vannak dolgok, amikkel nem viccelünk. És vannak dolgok, amiket nem teszünk. Főleg télen nem. És főleg nem jégen! És mindig, MINDIG van rajtunk bukósisak...
Most, hogy ezt tisztáztuk, bevallom, hallgatásom oka...nos, máshol voltam. Múlt kedden mentem suliba, mint rendesen. Suli után meglátogattam egy magyar nénit itt, majd hazamentem a motorral. Az idő baromi szép volt, hideg volt ugyan, de tiszta volt az ég, sütött a nap. Csak ledobtam a könyveimet, felkaptam a fényképezőmet és már kint is voltam, hogy képeket csináljak a félig befagyott tóról. Útközben még összefutottam a házinénimmel, akinek mondtam, hogy minden rendben és nemsokára megyek haza. Híres utolsó szavak...:)
A motor az út mentén állt, és éppen csak felültem rá és beindítottam. Itt kissé felpörögtek az események. Az út szélén volt egy kis jég, ami jól megdobta a motort és mindketten egyenest repültünk az árokba. Az út MÁSIK oldalán lévő árokba. Hallottam, ahogy összetörik a motor, a vállam azonnal fájni kezdett, egy ajtó csapódott és már futottak is oda hozzám, hogy nagyon erős tájszólással felkeltsenek. Ikke så bra... (nem túl jó hír)
A hátamon feküdtem, és mindenem sajgott, de éreztem, hogy semmim sem tört el, mert mindenemet tudtam mozgatni. Mondtam a pasiknak, hogy jól vagyok, de ők csak kihívták a mentőket. Mire azok kiértek, teljesen átfagytam. Az ajtó kinyílt és három bombanő ugrott ki, akik mintha Charlie angyalai lennének. Ezen a ponton elméláztam, hogy vajon a mennyben vagyok-e, de aztán rájöttem, akkor valószínűleg 3 bomba pasi lett volna hehe). Norvégul kérdeztek, de gyorsan átváltottunk az angolra. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, az egyik szőkeség rámmosolygott és MAGYARUL megkérdezte, hogy hol fáj...
Most komolyan, srácok, mekkora ennek az esélye??? A SOTE-n tanult 4 évig. És még mondja valaki, hogy Isten nem visel rám gondot ;)
Ki akartak hámozni a kabátomból, de a vállam miatt ez lehetetlen volt, ezért mondták, hogy be kell mennünk a kórházba. Nem mondom, szép feladat volt alámtenni a hordágyat, anélkül, hogy megmozdítanának.A biztonság kedvéért még egy nyakmerevítőt is kaptam. :( Ekkor jutott eszembe, hogy nálam van a fényképezőm, és magyarul megkértem a dokit, hogy ugyan, nem csinálna 1-2 képet??? Ő nevetve megtette - szerintem ők is örültek, hogy jó a hangulatom.
Bevittek Sandnes-ba, egy kisebb város, de az ottani doki azt mondta, meg kell röntgenezni, azt meg csak Stavangerben, a kórházban lehet. És a rendőrség is felhívott. Mókás volt: egy nővér próbálta levenni a nadrágomat, egy másik a kezemet melegítette, mert tök átfagytam, a doki a kézfejemet ütögette, hogy vénát találjon az injekcióhoz, és egy headset-en keresztül a nyomozónak próbáltam elmagyarázni, miért is NEM vagyok a nyílvántartásban. :) multitasking!
Úton a kórházba a doki felhívta az egyik norvég barátomat. Na ki szeretne egy hasonló telefont kapni a munkahelyén: "bocs, ismersz egy magyar lányt? Csak azért, mert súlyos balesete volt és most visszük a kórházba"? Ő megkérdezte, hogy beszélhet-e velem, mire a doki a fülemhez tette a telefont. Csakhogy PONT ABBAN a pillanatban tette, mikor morfiumot nyomtak belém, amitől nem nagyon tudtam egy koherens mondatot sem összerakni. :) Kérdezték, hogy hogyan érzem magam. Mondtam, hogy furán. Erre nevetve mondta a doki, hogy látszik, hogy még sosem használtam drogot, mert akkor le tudnám írni az érzést...
Végre megérkeztünk. Látni nem láttam, de a szagokból egyértelmű volt, hogy kórházban vagyunk. Lássuk be, büdösek! Betoltak a baleseti sebészetre, és mondták, hogy maradjak itt. Na, ezen a ponton muszáj volt nevetnem, de nem tettem, mert baromira fájt. Jó vicc, le vagyok szíjazva az ágyra, és szólnak, hogy ne mozduljak. Mintha tudnék... Jóval később bevittek egy kórterembe, egy férfi nővérke vért vett és az ujjamra csíptett egy kütyüt, amitől a monitor csipogott. Aztán mondta, hogy várjak... :(
Megmérték a vérnyomásomat. A nővér kissé zavartan nézte a kütyüt, majd hozott egy másikat. Ismét nevetni akartam. Mondtam neki, hogy higgye el, a gép jól működik. ENNYI a vérnyomásom.(85/46). Akárhányszor orvos megméri, mindig ez történik, azt hiszik, a gép rossz. :)
Nagy sokára betoltak a röntgenhez. Sok-sok kép készült az egész testemről, és hiába mondtam, hogy nincs eltörve semmi, csak nem hittek nekem. Aztán végre jótt a jó hír: nincs eltörve semmi. Király! Akkor hazamehetek? Nem! Basssssssssssssszus! Mivel kaptam elég erős gyógyszert, megfigyelésre bent akartak tartani. Eltartott egy ideig, míg meggyőztem a dokit, hogy engedjen haza.
Szokás szerint jött a megmentőm, és mondta a dokinak, hogy nem maradok felügyelet nélkül. Erre végre elengedtek. A kocsiba való beszállás nem volt egyszerű, de sikeresen hazaértünk. Hozzájuk haza. Az anyja nővér, és igen jó gondomat viselte... :)
Mindenkitől azt hallottam, mennyire mázlim volt. Nos, nekem eddig a mázliról más elképzeléseim voltak, de azt hiszem, igazuk van. Egy dolog biztos: ezentúl megpróbálok lassabban vezetni annál, mint amilyen gyorsan az őranygalom repülni tud... :)
Subscribe to:
Posts (Atom)
Posts
