This weekend happened a couple of weeks ago, well, Jamie was still here so quite some months ago actually, nonetheless it is still amazing and I promised you to write about it so there you go. I met a very nice family here. Amaria is from the US and married a Norwegian guy, Vidar. His parents (Kirsten and Jan) has a cabin in a small island on one of the fjords and they kindly invited us for a sunny Saturday experience.
They picked us up with a small boat and in that very moment I knew that I'm gonna love every minute of the weekend (despite the 2 dogs that were playing around me the whole time). It was a beautiful day and the short voyage to the island reminded me of how much I miss sailing. The others were sitting inside the boat, while I enjoyed the breeze and the fresh salty air outside.
Uskjo is an amazing piece of nature not too far away from the noisy city, Stavanger. We had around 12 people there so the shopping list went long. The night before Vidar went out crabbing and he was busy cooking them when we arrived. Here you can see one of the bigger spieces as I was playing with it.
The next picture is the same fella after the baptism. I learnt important lessons today: 1.) the easiest way to cook them is to simply use sea water (salty and clean). 2.) if you put them in cold water and start to heat it up slowly, they stay inside and boil quietly. 3.) you always grab them from behind otherwise your fingers will get hurt :)
Here is one part of the dinner.
The other part comprised of wonderful salads and literally hundreds of shrimps. Below there is a picture of one of the many trays. Cleaning them is a pain, but once you are done, it's heavenly! After the food I asked if I could borrow the small boat and just go out rowing a bit as I haven't done that for ages. Man, I tell you it was so refreshing. I crossed the fjord and got the oars inside and laid back for a short nap. The waves were rocking the boat just enough to keep me awake. I think that was the moment when I fell in love with Norway.
About 2 hours later I went back to the house for some more dessert. We had a really fun day and I wasn't too excited to go home. Specially when they were talking about going out crabbing again so you can imagine how high I jumped when I was asked if I wanted to stay for the night. :) Well, let me pray about it, YESSSSSSSSSSS!
So I stayed. We got ready for the midnight adventure. Long pants, long sleeves, another long sleeves, rain coat, huge flash light, net, buckets. The concept was simple. Around midnight the crabs climb up on the rocks so if you row close to the rocks you might see them. If you spot one, just use the flash light to blind them and quickly snatch them out of the water. Easy, right? We had so much fun, maybe that's the reason that we didn't catch any decent sized ones. Oh well, it was sooo worth it! The next day Ian took Jamie and me fishing, but that will be another entry here.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Ez a hétvége pár hete történt, vagyis inkább pár hónapja, mert Jamie még itt volt, de ettől eltekintve hihetetlenül jó volt. Megismertem egy igazán nagyszerű családot: Amaria egy amcsi lány, aki egy norvég sráchoz ment feleségül. Vidar szüleinek (Kirsten és Jan) van egy háza az egyik kis szigeten és meghívtak minket egy napfényes szombati napon.
Egy kis hajóval jöttek értünk, és én abban a pillanatban tudtam, hogy nagyszerű hétvégének nézek elébe (még úgy is, hogy a 2 kutyafolyton ott ugrált körülöttünk). Az idő csodás volt és a rövid kis hajóút ismét rádöbbentett, hogy mennyire hiányzik a tenger és a hajózás. A többiek bent ültek, míg én kint támaszkodtam a korlátra és élveztem, amint a friss sós szél az arcomba vág.
Uskjo a természetnek egy gyönyörű kis szigete alig pár kilóméterre Stavanger zajos belvárosától. Kb. 12-en voltunk, vagyis a bevásárlólista bizonyára hosszú lehetett, mert rengeteg kajánk volt. Péntek este Vidar kiment rákászni, és éppen azokat főzte, mikor megérkeztünk. A képen látjátok az egyik kis barátunkat még élve, majd a bemerítkezésutáni állapotban. Tanultam ma pár leckét: 1.) a legegyszerűbb elkészítési mód, ha tengervizet használunk a főzéshez (sós és tiszta). 2.) ha először hideg vízbe tesszük őket és fokozatosan melegítjük a vizet, szép csendben megfőnek (különben kiugranak ha forró vízbe dobják őket). 3.) a rákot MINDIG hátulról szabad csak megfogni, különben az ujjad fogja bánni a dolgot. :)
A fenti képen a rák vacsora első felvonását látjátok. A második fogás salátából állt és szó szerint több száz garnélarákból. A képen csupán az egyik tálcát látjátok a sokból. Nem mondom, némi munkamegpucolni őket, de ha egyszer sikerült, felséges az íze! Evés után megkérdeztem, hogy kölcsönvehetem-e a kis csónakot, mert már ezer éve nem eveztem, és szeretnék. Hát, meg kell valljam, nagyszerű volt! Áteveztem a fjord túloldalára, majd az evezőket beszedtem és hátradőltem szunyókálni. A csónak épp annyira mozgott, hogy elringasson és én abban a pillanatban beleszerettem Norvégiába.
Két órával később visszamentem a házba egy kis desszert erejéig. A nap igazán fantasztikus volt és nem voltam épp elragadtatva az ötlettől, hogy hamarosan hazamegyünk. Különösen, mikor Vidar mondta, hogy ma este is kimegy rákászni. Gondolhatjátok, mennyire belelkesedtem, mikor megkérdezték, nem akarok-e maradni. Nos, hadd gondolkozzam rajta, IIIIIIIIIIIGEN!
Tehát maradtam. Lassan felkészültünk az éjszakai kalandra. Hosszú nadrág, hosszú ujjú, még egy hosszú ujjú, esőkabát, hatalmas elemlámpa, háló, vödör. Az elmélet egyszerű: éjfél tájákára a rákok felkúsznak a sziklafalon, vagyis ha elég közel ezeünk hozzájuk, meglátjuk őket. No, ha észreveszel egyet, gyorsan a szemébe világítasz és megvakítod, közben a hálóval elkapod. Sima őgy, nem? Hihetetlenül sokat nevettünk és nagyon jól szórakoztunk, talán ezért sem fogtunk egyetlen méretes darabot. De sebaj, aaaaaaanyira megérte maradni! Másnap kimentünk horgászni, de azt majd egy másik írásban mesélem el.
Today I went again to do some exercise around the house and shortly after I finished my round it was getting dark. The last picture was taken around 4 pm. Well, those long Scandinavian nights... :)
Ma ismét erőt vettem magamon és elmentem futni kicsit a ház körül. Épphogy visszaértem, mire sötétedni kezdett, és még csak négy óra magasságban jártunk. Hiába, ezek a hosszú skandináv éjszakák... :)
This weekend happened a couple of weeks ago, well, Jamie was still here so quite some months ago actually, nonetheless it is still amazing and I promised you to write about it so there you go. I met a very nice family here. Amaria is from the US and married a Norwegian guy, Vidar. His parents (Kirsten and Jan) has a cabin in a small island on one of the fjords and they kindly invited us for a sunny Saturday experience.
They picked us up with a small boat and in that very moment I knew that I'm gonna love every minute of the weekend (despite the 2 dogs that were playing around me the whole time). It was a beautiful day and the short voyage to the island reminded me of how much I miss sailing. The others were sitting inside the boat, while I enjoyed the breeze and the fresh salty air outside.
Uskjo is an amazing piece of nature not too far away from the noisy city, Stavanger. We had around 12 people there so the shopping list went long. The night before Vidar went out crabbing and he was busy cooking them when we arrived. Here you can see one of the bigger spieces as I was playing with it. 
The next picture is the same fella after the baptism. I learnt important lessons today: 1.) the easiest way to cook them is to simply use sea water (salty and clean). 2.) if you put them in cold water and start to heat it up slowly, they stay inside and boil quietly. 3.) you always grab them from behind otherwise your fingers will get hurt :)
Ez a hétvége pár hete történt, vagyis inkább pár hónapja, mert Jamie még itt volt, de ettől eltekintve hihetetlenül jó volt. Megismertem egy igazán nagyszerű családot: Amaria egy amcsi lány, aki egy norvég sráchoz ment feleségül. Vidar szüleinek (Kirsten és Jan) van egy háza az egyik kis szigeten és meghívtak minket egy napfényes szombati napon.
Egy kis hajóval jöttek értünk, és én abban a pillanatban tudtam, hogy nagyszerű hétvégének nézek elébe (még úgy is, hogy a 2 kutyafolyton ott ugrált körülöttünk). Az idő csodás volt és a rövid kis hajóút ismét rádöbbentett, hogy mennyire hiányzik a tenger és a hajózás. A többiek bent ültek, míg én kint támaszkodtam a korlátra és élveztem, amint a friss sós szél az arcomba vág.
Uskjo a természetnek egy gyönyörű kis szigete alig pár kilóméterre Stavanger zajos belvárosától. Kb. 12-en voltunk, vagyis a bevásárlólista bizonyára hosszú lehetett, mert rengeteg kajánk volt. Péntek este Vidar kiment rákászni, és éppen azokat főzte, mikor megérkeztünk. A képen látjátok az egyik kis barátunkat még élve, majd a bemerítkezésutáni állapotban. Tanultam ma pár leckét: 1.) a legegyszerűbb elkészítési mód, ha tengervizet használunk a főzéshez (sós és tiszta). 2.) ha először hideg vízbe tesszük őket és fokozatosan melegítjük a vizet, szép csendben megfőnek (különben kiugranak ha forró vízbe dobják őket). 3.) a rákot MINDIG hátulról szabad csak megfogni, különben az ujjad fogja bánni a dolgot. :)
A fenti képen a rák vacsora első felvonását látjátok. A második fogás salátából állt és szó szerint több száz garnélarákból. A képen csupán az egyik tálcát látjátok a sokból. Nem mondom, némi munkamegpucolni őket, de ha egyszer sikerült, felséges az íze! Evés után megkérdeztem, hogy kölcsönvehetem-e a kis csónakot, mert már ezer éve nem eveztem, és szeretnék. Hát, meg kell valljam, nagyszerű volt! Áteveztem a fjord túloldalára, majd az evezőket beszedtem és hátradőltem szunyókálni. A csónak épp annyira mozgott, hogy elringasson és én abban a pillanatban beleszerettem Norvégiába.
No, I did not skip school today, but took my camera with me so you could enjoy some more snowy pictures.
Nem, nem lógtam ma el a sulit, hanem magammal vittem a gépemet, így tudtam fotózni hazafelé.
This is the view from my window. It helps to wake up, because it's not so dark outside.
Ezt látom az ablakomból. Erre a látványra jó felkelni, ugyanis a hó miatt nincs olyan sötét reggelente.
Ok, forget what I said yesterday about the nice fall. Last night we had the first snow! And it's not even November... :) It was scary and beautiful at the same time. By the time I came home from school most of them disappeared, but I could still take some shots. And when you think it's cold where you are right now, think about ME and how cold I must be...
Rendben, emlékeztek, mit mondtam tegnap az őszről? Felejtsétek el! Tegnap éjjel havazott! És még november sincs... :) Egyszerre volt ijesztő és gyönyörű látvány. Sajnos mire ma hazaértem a suliból a nagyja eltűnt, de még sikerült pár képet csinálnom. Szóval legközelebb, ha azt hiszitek, hideg van ott, ahol éppen vagytok, szabad RÁM gondolni, hogy itt milyen hideg lehet...
Swans still swim in the lakes /Hattyúk még mindig úszkálnak a tavakon.
A blog jobb oldalán a piros hátteres résznél van egy link "I live here". Ha oda kattintotok, egy térképen bejelöltem, hol van a farm, ahol élek. Szomszédok azok nincsenek, szóval csend van és nyugalom. Egy idős házaspáré a ház, akik a tejiparban érdekeltek.
Sokáig dilemmáztam, hogy megosszam-e veletek ezt a hírt, vagy jobb, ha megtartom magamnak. De úgy gondoltam, talán rátok fér egy mosoly, szóval nesztek:
After we dumped all my stuff at my new place on Saturday afternoon I went with 2 friends to a sheep sheering competition. Markus is a meber of the church here and was on Doulos as well a few years before me. Christian was a guest speaker on Doulos and even though we never met before, the Doulos memories connected us in no time.
The other link is even more weird: he arrived last week and I told him a funny story that had happened to me the day before. (I was on the phone with another friend from Doulos who was working in a town in Hungary. Mid sentence somebody came into her office and with American accent and broken Hungarian he started to talk to her. I recognized his voice and asked Márti to pass the phone to him. So here I was talking to a long lost friend of mine from America currently serving God in Hungary while I was working in Norway. :) It was great to catch up with him!)
6 gates on stage with hundreds of sheep behind them. At the gong 6 people jump there to grab the sheep one by one and remove the wool. The professionals can do that within a minute! But no matter how good you are, the temperament of the sheep plays a huge part. Some were very calm (like Jesus was if I might add!), but some very jumping, screaming, fighting against the skinning. I thought the sheep don't feel a thing, but sometimes they got cut by the electrical razor and I felt sorry for them.
Miután bezsákoltuk az összes cuccomat a lakásba szombaton, délután 2 barátommal elmentünk egy birkanyíró versenyre. Markus ebbe a gyülibe jár, de néhány évvel előttem a Doulos-on volt ő is pár évig. Christian pedig vendégelőadóként látogatott a Doulos-ra többször is, és bár személyesen sosem találkoztunk, a közös hajós élmények azonnal összekötöttek mindhármunkat.
Igazság szerint őrületes, és néha ijesztő, mennyire kicsi a világ! Markusnak és nekem van pár közös barátunk, egyikük például egy lány a Fülöp-szigetekről, aki jelenleg az USA-ban tanul. Christianhoz két szál is kapcsolódik: több hivatalos emilt kaptam tőle még amikor a Doulos-on dolgoztam, az egyikben arra kért, dolgozzak együtt egy projekten a fiával, aki éppen Tajvanon van. Természetesen kiderült, hogy Daniel és én ismerünk sok embert közösen. A poén az egészben, hogy a végén Daniel volt az, aki segített nekem szállást találni Tajpejben, amikor az amcsi vízumot intéztem.
Christian egy hétig van itt vendégelőadóként, és megragadtuk az alkalmat, hogy valami helyi kultúrát lássunk, így elmentünk a versenyre. Egy nagy szabadtéri programról van szó, ahol más kiállítás is volt. Rengeted szexi traktort láttunk meg mindenféle kütyüt, amelyek a birkatartáshoz kellenek. A nagyteremben rengetegen voltak, így egy jó darabig csak leghátul álltunk. Aztán a versenyszámok között volt némi mozgás, és sikerült közelebb mennünk az eseményekhez (no meg a szagokhoz is) :)
Posts
