
Wednesday, December 24, 2008
Tuesday, December 23, 2008
Merry Christmas / Áldott Karácsonyt!
I would like to wish all of you a Blessed Christmas and Happy New Year!
See you here in 2009!
See you here in 2009!
Monday, December 22, 2008
London


Walking around in Hyde Park in Christmas time was a great idea. It was a bit chilly, yet so many people chose to enjoy the lights, the glühwein, the free ice-ring. I wanted to play tourist for a day so as you can see, I have all the typical pictures. :)





Of course airport workers are on strike in Hungary when I am flying. :( My flight got delayed and we landed on another airport then planned. Nonetheless my parents got the message and were waiting for me at the right terminal. So after a very eventful day I finally could lay down my head in my old bed around 1 am. I just made it for my grandma's 92th birthday party. I will be the surprise (if only I had some ribbons to wrap it around my head), I just hope she will not have a heart attack when she sees me the next morning...
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A reptérre busszal mentem ki, ami egy gyönyőrű útvonalon ment végig a fjord mentén. Ráadásul még egy rövid hajókázás is tartozott hozzá, úgy tűnik, ez már része az életemnek! Na nem mintha panaszkodnék... A komp alig mozgott, de a szőke kislány mellettem hamar zöldre váltott. Én sajnáltam ugyan, de inkább kimentem fotózni. Nagyszerű volt, ahogy a hullámok a hajó falának csapódtak, a friss szél (meg a sós víz) pedig az arcomba (és a kamerámba) vágott.

Karácsonykor a Hyde Park nagyon hangulatos. Kissé hűvös volt ugyan, de egy kis forraltbor, szépen feldíszített fák, jégkori pálya, sok-sok vidám fiatal várt minket. Egy napra túristát akartam játszani, ezért van pár tipikus "túrista-képem". Íme:


A hajóval felmentünk egész Greenwich-ig, ahol A PONTOS IDŐ LAKIK - ahogy az idegenvezetőnk mondta, mire megkérdeztem, mennyi a PONTOS idő. "Olyan 12.10 körül lehet." - felelte, én meg kiakadtam! Legalább itt, ebben a városban ne mondjon nekem ilyet!!! Inkább hazudna valamit, csak határozottan tegye!! Végül úgy tűnt, a legészszerűbb, ha elmegyünk a toronyig, és ott egyeztetjük az óránkat. 13 óra előtt 5 perccel a golyó felemelkedik a póznán, és pontban egykor leesik. A képen is látszik, beállítottam az órámat, remélem, most már biztosan nem fogom lekésni a gépemet! :)




Stavanger

The TV Tower is wrapped in Christmas lights in December - according to the urban legend, the idea came from a little girl. The 3 big buildings on the left look like giant presents. / A TV torony karácsonyi díszbe öltözött - állítólag egy kislány ötlete volt. A 3 nagy épület pedig simán elmegy ajándékdoboznak.



TRANscendent experience / TRANscendens élmény

Talán emlékeztek, írtam a hal olajról, amit a gyerekeknek adnak télen. Egy barátomtól kaptam ajándékba a szülinapomra.
We tried it...
Kipróbáltuk...
I failed miserably!
Nagyon nem jött be!
This is how real Norwegians handle it:
Igazi norvégok így isszák:



És én így reagáltam le a tran-t:
The "Before-the-fall" pictures / A "bukás előtti" képek

According to the signs I do leave far away from towns, nonetheless the view really compensates for the distance and the morning walks helped me to get into a better shape physically and emotionally as well.




Growing old... / Azok az évek...
In Hungarian we don't sing "Happy Birthday to you..." 4x, but a Hungarian song that goes something like this:
"You have become a year older again
and maybe a bit wiser, too;
Treasure your memories
and be glad at all times..."
The song goes on, but you get the idea. Well, another years has passed by and I can certainly tell you I've learnt a lot since the last time I had a B'day.

Magyarul nem a Happy Birthday című nagysikerű angol nótát szoktuk énekelni (legalábbis én nem!), hanem Halász Jutka örök érvényű slágerét, ami így kezdődik:
"Megint egy évvel öregebb lettél
és bölcsebb is talán;
Őrizd meg az emlékeid,
és légy nagyon vidám.
Köszöntünk hát téged ha már
így együtt vagyunk.
Ajándékul fogadd
el vidám kis dalunk."
Nos, megint eltelt egy év, és azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy végre egyszer tényleg sikerült bölcsebbé is válnom a tavalyi szülinapom óta!
"You have become a year older again
and maybe a bit wiser, too;
Treasure your memories
and be glad at all times..."
The song goes on, but you get the idea. Well, another years has passed by and I can certainly tell you I've learnt a lot since the last time I had a B'day.

Magyarul nem a Happy Birthday című nagysikerű angol nótát szoktuk énekelni (legalábbis én nem!), hanem Halász Jutka örök érvényű slágerét, ami így kezdődik:
"Megint egy évvel öregebb lettél
és bölcsebb is talán;
Őrizd meg az emlékeid,
és légy nagyon vidám.
Köszöntünk hát téged ha már
így együtt vagyunk.
Ajándékul fogadd
el vidám kis dalunk."
Nos, megint eltelt egy év, és azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy végre egyszer tényleg sikerült bölcsebbé is válnom a tavalyi szülinapom óta!
Monday, December 8, 2008
Ouch / Áuuuuuuuuuu
A friend of mine wrote to me recently: "Stay outta trouble - unless it makes a good story". Well, D., I hope this one qualifies...
OK, there are some things that you don't joke with. And there are things that you don't do. At winter. On icy roads. And you always, always wear a helmet...
Having said that I need to apologize for disappearing for awhile. I was... well, occupied with other things. Last Tuesday I went to school as usual. After school I went to see a Hungarian lady then I rode home. The weather was really nice so I dropped my books, grabbed my camera and went out to take some pictures. The sun was shining, it was cold, but fresh. I took some pretty nice shots of the half frozen lake. I saw my house lady on the road, I told her I was fine and would be home shortly. Famous last words... :)
The bike parked at the side of the road. I just got back on it, started the engine and then things kinda sped up a bit. There was a thin layer of ice on the side of the road, the bike jumped and we both went flying into the ditch. Well, the ditch on the OTHER side of the road. I heard the bike crash, felt the pain and shortly I heard cars stop, a door opened and suddenly people were talking to me with very strong accent. Ikke så bra... (not so good)
I was on my back and when I tried to sit up, I couldn't move. OK, I admit that, I freaked out! I tried again and this time I could move a bit. It was very painful, but at least my spine wasn't broken. But my right leg hurt really badly and I couldn't move my right shoulder. It was twisted yes, but it didn't seem broken to me. And my elbow hurt like hell... :( I told the guys I was OK, but they insisted on calling the ambulance.
By the time they arrived I was freezing. The door opened and 3 babes from Charlie's Angels jumped out of the car. Here I was wondering for a second if I was dead and gone to heaven... (but then I thought in that case it would have been 3 handsome guys hehe). They asked me in Norwegian, but we quickly changed to English. When I said I was from Hungary, a very unexpected thing happened. One of the blond doctors smiled at me and asked IN HUNGARIAN if I had pain somewhere...
I mean, come on, what are the chances of that, really??? She studied at the Medical University in Hungary for 4 years. Wow! God is good, huh? ;)
They tried to get me out of my jacket, but that was nearly impossible with my shoulder so they said we needed to go to the hospital. It was a challenge to get me on the stretcher without moving me, I even got a collar :(. That's when I remembered that I still have my camera with me and asked the doctor in Hungarian if she could take some pictures. She was laughing, but did it anyways. I think they were happy that I could joke.
We had a short stop at the doctor in Sandnes (a smaller town), but the doctor there said that we still have to go and have some X-rays. Oh, and the police called, too. It was a funny scene: one nurse was trying to remove my pants, the other was warming my hands, the doctor was hitting my arm to find a vein for the injection and I had a headset on explaining the police officer why I am NOT in the system. :)
On our way to the hospital the doctor used my phone to contact a Norwegian friend of mine. Who wants to get a phone call at their work place asking if they knew a certain somebody, because this person just had an accident and is in an ambulance right now??? He asked if he can talk to me so they put the phone to my ear, but that was the EXACT moment when I got some morphine and couldn't quite form a coherent answer. :) Later on I was asked how I felt. Funny - I said. She just smiled and said that it was obvious I never had morphine before because I would know then how to describe it. To say that I was high is an understatement...
Finally we arrived and I could smell from AFAR that it was indeed, a hospital. They stink! I was pushed into the emergency room and was told to stay there. At this point I really had to laugh (but I couldn't, it hurt too much!). I was striped down and they tell me not to go anywhere... After what seemed like hours to me they took me to a ward, a male nurse came to take blood, connect my finger to a monitor and I was told again to wait. No problem... :(
They checked my blood pressure. The nurse was confused and then she brought a new machine and tried again. I wanted to laugh again. Yes, the machine was right! THAT is my blood pressure. (85/46) I have that ever time I go to the hospital. They think first that the machine is broken. :)
Finally I was rolled to the X-ray room. He took lots of pictures of my whole body though I kept on telling him I know nothing is broken. I had broken bones before, I know how it feels. And then the good news came: nothing is broken. Yeah!!!!! So can I go home? No! Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrr I was given some strong medication so I had to stay. It took me a while to convince the doctor to let me go anyway.
My hero came and told the doctor that I will be just fine with them (tusen takk!!!!!!!!) so we left. Getting into the car was a bit tricky, but we managed to go home. To their home. The whole family was just super nice and they took really good care of me. (thank you again guys, you really rock!!!) until I felt OK to go home.
Everybody was telling me how lucky I was. I had different feelings associated with "lucky" before, nonetheless I think they were right. Just a day before me, a doctor from the hospital had a similar motorbike accident and had severe injuries. I still don't like the word "lucky". But sure as heaven, in the future I will drive slower than my saving angel can fly... :)

Egy barátom nemrég azt írta, hogy "tartsam távol magam a veszélytől - hacsak nem lesz belőle jó sztori". Hát, remélem, ez elmegy...
Rendben, tehát vannak dolgok, amikkel nem viccelünk. És vannak dolgok, amiket nem teszünk. Főleg télen nem. És főleg nem jégen! És mindig, MINDIG van rajtunk bukósisak...
Most, hogy ezt tisztáztuk, bevallom, hallgatásom oka...nos, máshol voltam. Múlt kedden mentem suliba, mint rendesen. Suli után meglátogattam egy magyar nénit itt, majd hazamentem a motorral. Az idő baromi szép volt, hideg volt ugyan, de tiszta volt az ég, sütött a nap. Csak ledobtam a könyveimet, felkaptam a fényképezőmet és már kint is voltam, hogy képeket csináljak a félig befagyott tóról. Útközben még összefutottam a házinénimmel, akinek mondtam, hogy minden rendben és nemsokára megyek haza. Híres utolsó szavak...:)
A motor az út mentén állt, és éppen csak felültem rá és beindítottam. Itt kissé felpörögtek az események. Az út szélén volt egy kis jég, ami jól megdobta a motort és mindketten egyenest repültünk az árokba. Az út MÁSIK oldalán lévő árokba. Hallottam, ahogy összetörik a motor, a vállam azonnal fájni kezdett, egy ajtó csapódott és már futottak is oda hozzám, hogy nagyon erős tájszólással felkeltsenek. Ikke så bra... (nem túl jó hír)
A hátamon feküdtem, és mindenem sajgott, de éreztem, hogy semmim sem tört el, mert mindenemet tudtam mozgatni. Mondtam a pasiknak, hogy jól vagyok, de ők csak kihívták a mentőket. Mire azok kiértek, teljesen átfagytam. Az ajtó kinyílt és három bombanő ugrott ki, akik mintha Charlie angyalai lennének. Ezen a ponton elméláztam, hogy vajon a mennyben vagyok-e, de aztán rájöttem, akkor valószínűleg 3 bomba pasi lett volna hehe). Norvégul kérdeztek, de gyorsan átváltottunk az angolra. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, az egyik szőkeség rámmosolygott és MAGYARUL megkérdezte, hogy hol fáj...
Most komolyan, srácok, mekkora ennek az esélye??? A SOTE-n tanult 4 évig. És még mondja valaki, hogy Isten nem visel rám gondot ;)
Ki akartak hámozni a kabátomból, de a vállam miatt ez lehetetlen volt, ezért mondták, hogy be kell mennünk a kórházba. Nem mondom, szép feladat volt alámtenni a hordágyat, anélkül, hogy megmozdítanának.A biztonság kedvéért még egy nyakmerevítőt is kaptam. :( Ekkor jutott eszembe, hogy nálam van a fényképezőm, és magyarul megkértem a dokit, hogy ugyan, nem csinálna 1-2 képet??? Ő nevetve megtette - szerintem ők is örültek, hogy jó a hangulatom.
Bevittek Sandnes-ba, egy kisebb város, de az ottani doki azt mondta, meg kell röntgenezni, azt meg csak Stavangerben, a kórházban lehet. És a rendőrség is felhívott. Mókás volt: egy nővér próbálta levenni a nadrágomat, egy másik a kezemet melegítette, mert tök átfagytam, a doki a kézfejemet ütögette, hogy vénát találjon az injekcióhoz, és egy headset-en keresztül a nyomozónak próbáltam elmagyarázni, miért is NEM vagyok a nyílvántartásban. :) multitasking!
Úton a kórházba a doki felhívta az egyik norvég barátomat. Na ki szeretne egy hasonló telefont kapni a munkahelyén: "bocs, ismersz egy magyar lányt? Csak azért, mert súlyos balesete volt és most visszük a kórházba"? Ő megkérdezte, hogy beszélhet-e velem, mire a doki a fülemhez tette a telefont. Csakhogy PONT ABBAN a pillanatban tette, mikor morfiumot nyomtak belém, amitől nem nagyon tudtam egy koherens mondatot sem összerakni. :) Kérdezték, hogy hogyan érzem magam. Mondtam, hogy furán. Erre nevetve mondta a doki, hogy látszik, hogy még sosem használtam drogot, mert akkor le tudnám írni az érzést...
Végre megérkeztünk. Látni nem láttam, de a szagokból egyértelmű volt, hogy kórházban vagyunk. Lássuk be, büdösek! Betoltak a baleseti sebészetre, és mondták, hogy maradjak itt. Na, ezen a ponton muszáj volt nevetnem, de nem tettem, mert baromira fájt. Jó vicc, le vagyok szíjazva az ágyra, és szólnak, hogy ne mozduljak. Mintha tudnék... Jóval később bevittek egy kórterembe, egy férfi nővérke vért vett és az ujjamra csíptett egy kütyüt, amitől a monitor csipogott. Aztán mondta, hogy várjak... :(
Megmérték a vérnyomásomat. A nővér kissé zavartan nézte a kütyüt, majd hozott egy másikat. Ismét nevetni akartam. Mondtam neki, hogy higgye el, a gép jól működik. ENNYI a vérnyomásom.(85/46). Akárhányszor orvos megméri, mindig ez történik, azt hiszik, a gép rossz. :)
Nagy sokára betoltak a röntgenhez. Sok-sok kép készült az egész testemről, és hiába mondtam, hogy nincs eltörve semmi, csak nem hittek nekem. Aztán végre jótt a jó hír: nincs eltörve semmi. Király! Akkor hazamehetek? Nem! Basssssssssssssszus! Mivel kaptam elég erős gyógyszert, megfigyelésre bent akartak tartani. Eltartott egy ideig, míg meggyőztem a dokit, hogy engedjen haza.
Szokás szerint jött a megmentőm, és mondta a dokinak, hogy nem maradok felügyelet nélkül. Erre végre elengedtek. A kocsiba való beszállás nem volt egyszerű, de sikeresen hazaértünk. Hozzájuk haza. Az anyja nővér, és igen jó gondomat viselte... :)
Mindenkitől azt hallottam, mennyire mázlim volt. Nos, nekem eddig a mázliról más elképzeléseim voltak, de azt hiszem, igazuk van. Egy dolog biztos: ezentúl megpróbálok lassabban vezetni annál, mint amilyen gyorsan az őranygalom repülni tud... :)
OK, there are some things that you don't joke with. And there are things that you don't do. At winter. On icy roads. And you always, always wear a helmet...
Having said that I need to apologize for disappearing for awhile. I was... well, occupied with other things. Last Tuesday I went to school as usual. After school I went to see a Hungarian lady then I rode home. The weather was really nice so I dropped my books, grabbed my camera and went out to take some pictures. The sun was shining, it was cold, but fresh. I took some pretty nice shots of the half frozen lake. I saw my house lady on the road, I told her I was fine and would be home shortly. Famous last words... :)
The bike parked at the side of the road. I just got back on it, started the engine and then things kinda sped up a bit. There was a thin layer of ice on the side of the road, the bike jumped and we both went flying into the ditch. Well, the ditch on the OTHER side of the road. I heard the bike crash, felt the pain and shortly I heard cars stop, a door opened and suddenly people were talking to me with very strong accent. Ikke så bra... (not so good)
I was on my back and when I tried to sit up, I couldn't move. OK, I admit that, I freaked out! I tried again and this time I could move a bit. It was very painful, but at least my spine wasn't broken. But my right leg hurt really badly and I couldn't move my right shoulder. It was twisted yes, but it didn't seem broken to me. And my elbow hurt like hell... :( I told the guys I was OK, but they insisted on calling the ambulance.
By the time they arrived I was freezing. The door opened and 3 babes from Charlie's Angels jumped out of the car. Here I was wondering for a second if I was dead and gone to heaven... (but then I thought in that case it would have been 3 handsome guys hehe). They asked me in Norwegian, but we quickly changed to English. When I said I was from Hungary, a very unexpected thing happened. One of the blond doctors smiled at me and asked IN HUNGARIAN if I had pain somewhere...
I mean, come on, what are the chances of that, really??? She studied at the Medical University in Hungary for 4 years. Wow! God is good, huh? ;)
They tried to get me out of my jacket, but that was nearly impossible with my shoulder so they said we needed to go to the hospital. It was a challenge to get me on the stretcher without moving me, I even got a collar :(. That's when I remembered that I still have my camera with me and asked the doctor in Hungarian if she could take some pictures. She was laughing, but did it anyways. I think they were happy that I could joke.
We had a short stop at the doctor in Sandnes (a smaller town), but the doctor there said that we still have to go and have some X-rays. Oh, and the police called, too. It was a funny scene: one nurse was trying to remove my pants, the other was warming my hands, the doctor was hitting my arm to find a vein for the injection and I had a headset on explaining the police officer why I am NOT in the system. :)
On our way to the hospital the doctor used my phone to contact a Norwegian friend of mine. Who wants to get a phone call at their work place asking if they knew a certain somebody, because this person just had an accident and is in an ambulance right now??? He asked if he can talk to me so they put the phone to my ear, but that was the EXACT moment when I got some morphine and couldn't quite form a coherent answer. :) Later on I was asked how I felt. Funny - I said. She just smiled and said that it was obvious I never had morphine before because I would know then how to describe it. To say that I was high is an understatement...
Finally we arrived and I could smell from AFAR that it was indeed, a hospital. They stink! I was pushed into the emergency room and was told to stay there. At this point I really had to laugh (but I couldn't, it hurt too much!). I was striped down and they tell me not to go anywhere... After what seemed like hours to me they took me to a ward, a male nurse came to take blood, connect my finger to a monitor and I was told again to wait. No problem... :(
They checked my blood pressure. The nurse was confused and then she brought a new machine and tried again. I wanted to laugh again. Yes, the machine was right! THAT is my blood pressure. (85/46) I have that ever time I go to the hospital. They think first that the machine is broken. :)
Finally I was rolled to the X-ray room. He took lots of pictures of my whole body though I kept on telling him I know nothing is broken. I had broken bones before, I know how it feels. And then the good news came: nothing is broken. Yeah!!!!! So can I go home? No! Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrr I was given some strong medication so I had to stay. It took me a while to convince the doctor to let me go anyway.
My hero came and told the doctor that I will be just fine with them (tusen takk!!!!!!!!) so we left. Getting into the car was a bit tricky, but we managed to go home. To their home. The whole family was just super nice and they took really good care of me. (thank you again guys, you really rock!!!) until I felt OK to go home.
Everybody was telling me how lucky I was. I had different feelings associated with "lucky" before, nonetheless I think they were right. Just a day before me, a doctor from the hospital had a similar motorbike accident and had severe injuries. I still don't like the word "lucky". But sure as heaven, in the future I will drive slower than my saving angel can fly... :)


Rendben, tehát vannak dolgok, amikkel nem viccelünk. És vannak dolgok, amiket nem teszünk. Főleg télen nem. És főleg nem jégen! És mindig, MINDIG van rajtunk bukósisak...
Most, hogy ezt tisztáztuk, bevallom, hallgatásom oka...nos, máshol voltam. Múlt kedden mentem suliba, mint rendesen. Suli után meglátogattam egy magyar nénit itt, majd hazamentem a motorral. Az idő baromi szép volt, hideg volt ugyan, de tiszta volt az ég, sütött a nap. Csak ledobtam a könyveimet, felkaptam a fényképezőmet és már kint is voltam, hogy képeket csináljak a félig befagyott tóról. Útközben még összefutottam a házinénimmel, akinek mondtam, hogy minden rendben és nemsokára megyek haza. Híres utolsó szavak...:)
A motor az út mentén állt, és éppen csak felültem rá és beindítottam. Itt kissé felpörögtek az események. Az út szélén volt egy kis jég, ami jól megdobta a motort és mindketten egyenest repültünk az árokba. Az út MÁSIK oldalán lévő árokba. Hallottam, ahogy összetörik a motor, a vállam azonnal fájni kezdett, egy ajtó csapódott és már futottak is oda hozzám, hogy nagyon erős tájszólással felkeltsenek. Ikke så bra... (nem túl jó hír)
A hátamon feküdtem, és mindenem sajgott, de éreztem, hogy semmim sem tört el, mert mindenemet tudtam mozgatni. Mondtam a pasiknak, hogy jól vagyok, de ők csak kihívták a mentőket. Mire azok kiértek, teljesen átfagytam. Az ajtó kinyílt és három bombanő ugrott ki, akik mintha Charlie angyalai lennének. Ezen a ponton elméláztam, hogy vajon a mennyben vagyok-e, de aztán rájöttem, akkor valószínűleg 3 bomba pasi lett volna hehe). Norvégul kérdeztek, de gyorsan átváltottunk az angolra. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, az egyik szőkeség rámmosolygott és MAGYARUL megkérdezte, hogy hol fáj...
Most komolyan, srácok, mekkora ennek az esélye??? A SOTE-n tanult 4 évig. És még mondja valaki, hogy Isten nem visel rám gondot ;)
Ki akartak hámozni a kabátomból, de a vállam miatt ez lehetetlen volt, ezért mondták, hogy be kell mennünk a kórházba. Nem mondom, szép feladat volt alámtenni a hordágyat, anélkül, hogy megmozdítanának.A biztonság kedvéért még egy nyakmerevítőt is kaptam. :( Ekkor jutott eszembe, hogy nálam van a fényképezőm, és magyarul megkértem a dokit, hogy ugyan, nem csinálna 1-2 képet??? Ő nevetve megtette - szerintem ők is örültek, hogy jó a hangulatom.
Bevittek Sandnes-ba, egy kisebb város, de az ottani doki azt mondta, meg kell röntgenezni, azt meg csak Stavangerben, a kórházban lehet. És a rendőrség is felhívott. Mókás volt: egy nővér próbálta levenni a nadrágomat, egy másik a kezemet melegítette, mert tök átfagytam, a doki a kézfejemet ütögette, hogy vénát találjon az injekcióhoz, és egy headset-en keresztül a nyomozónak próbáltam elmagyarázni, miért is NEM vagyok a nyílvántartásban. :) multitasking!
Úton a kórházba a doki felhívta az egyik norvég barátomat. Na ki szeretne egy hasonló telefont kapni a munkahelyén: "bocs, ismersz egy magyar lányt? Csak azért, mert súlyos balesete volt és most visszük a kórházba"? Ő megkérdezte, hogy beszélhet-e velem, mire a doki a fülemhez tette a telefont. Csakhogy PONT ABBAN a pillanatban tette, mikor morfiumot nyomtak belém, amitől nem nagyon tudtam egy koherens mondatot sem összerakni. :) Kérdezték, hogy hogyan érzem magam. Mondtam, hogy furán. Erre nevetve mondta a doki, hogy látszik, hogy még sosem használtam drogot, mert akkor le tudnám írni az érzést...
Végre megérkeztünk. Látni nem láttam, de a szagokból egyértelmű volt, hogy kórházban vagyunk. Lássuk be, büdösek! Betoltak a baleseti sebészetre, és mondták, hogy maradjak itt. Na, ezen a ponton muszáj volt nevetnem, de nem tettem, mert baromira fájt. Jó vicc, le vagyok szíjazva az ágyra, és szólnak, hogy ne mozduljak. Mintha tudnék... Jóval később bevittek egy kórterembe, egy férfi nővérke vért vett és az ujjamra csíptett egy kütyüt, amitől a monitor csipogott. Aztán mondta, hogy várjak... :(
Megmérték a vérnyomásomat. A nővér kissé zavartan nézte a kütyüt, majd hozott egy másikat. Ismét nevetni akartam. Mondtam neki, hogy higgye el, a gép jól működik. ENNYI a vérnyomásom.(85/46). Akárhányszor orvos megméri, mindig ez történik, azt hiszik, a gép rossz. :)
Nagy sokára betoltak a röntgenhez. Sok-sok kép készült az egész testemről, és hiába mondtam, hogy nincs eltörve semmi, csak nem hittek nekem. Aztán végre jótt a jó hír: nincs eltörve semmi. Király! Akkor hazamehetek? Nem! Basssssssssssssszus! Mivel kaptam elég erős gyógyszert, megfigyelésre bent akartak tartani. Eltartott egy ideig, míg meggyőztem a dokit, hogy engedjen haza.
Szokás szerint jött a megmentőm, és mondta a dokinak, hogy nem maradok felügyelet nélkül. Erre végre elengedtek. A kocsiba való beszállás nem volt egyszerű, de sikeresen hazaértünk. Hozzájuk haza. Az anyja nővér, és igen jó gondomat viselte... :)
Mindenkitől azt hallottam, mennyire mázlim volt. Nos, nekem eddig a mázliról más elképzeléseim voltak, de azt hiszem, igazuk van. Egy dolog biztos: ezentúl megpróbálok lassabban vezetni annál, mint amilyen gyorsan az őranygalom repülni tud... :)
Friday, November 28, 2008
God forsaken place? / Isten is elfelejtette ezt a területet?
A few days ago my Russian friend from the language school made that comment after she and her husband drove me home from school. With very strong Russian accent she said that I live in a God forsaken place. I know she was only referring to the distance we had to drive to get to my house (and that is significant, I must agree with her), but as I can see it she couldn't have been further from the truth! In fact, I strongly believe that GOD IS NEARER TO ME THAN EVER BEFORE. And the best thing about her statement is that since she brought up the topic I could talk to her about my belief, my relationship with God and even though she didn't quite understand me, I pray that one day she will...
Have a wonderful weekend!
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Ez a bejegyzés inkább szól az angolokhoz, mert angolul több értelme van a mondatnak. Az egyik orosz barátnőm a nyelviskolából pár napja közölte, hogy "Te aztán olyan messze laksz, hogy még Isten sem látja" (legalább is szabad fordításban kb. ennyit tesz). Na jó, elismerem, tényleg kissé messze van, mégis azt gondolom, hogy Isten SOKKAL KÖZELEBB van itt hozzám, mint bárhol máshol. És mivel ő hozta fel a témát, válaszoltam neki, én nem erőltettem volna. Valószínűleg nem értette teljesen, hogy miről beszéltem, de remélem, egyszer csak felismeri...
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Have a wonderful weekend!
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Ez a bejegyzés inkább szól az angolokhoz, mert angolul több értelme van a mondatnak. Az egyik orosz barátnőm a nyelviskolából pár napja közölte, hogy "Te aztán olyan messze laksz, hogy még Isten sem látja" (legalább is szabad fordításban kb. ennyit tesz). Na jó, elismerem, tényleg kissé messze van, mégis azt gondolom, hogy Isten SOKKAL KÖZELEBB van itt hozzám, mint bárhol máshol. És mivel ő hozta fel a témát, válaszoltam neki, én nem erőltettem volna. Valószínűleg nem értette teljesen, hogy miről beszéltem, de remélem, egyszer csak felismeri...
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Monday, November 24, 2008
The Better Part of the Lazy Weekend / A laza hétvége jobbik fele
So I had a great morning. I climbed up to one of those hills that you can see and got comfortable on a rock. I had my mp3 player and was listening to worship music. OK, I admit that, I was even singing. :) There was absolutely no-one anywhere close by so nobody complained. :)
Though I was alone, I didn't feel alone (takk for at du ber!) I was amazed by the beauty around me and despite the cold weather it felt wonderful just to stand there.
Though I was alone, I didn't feel alone (takk for at du ber!) I was amazed by the beauty around me and despite the cold weather it felt wonderful just to stand there.
I went back to the house to eat something. Apparently it's a Norwegian tradition to eat this food on Saturdays: similar to a rice porridge with sugar, cinnamon and raisins as topping. Others eat the stinky brown cheese with bread and we all have to drink some red homemade juice. Then my land lady served some early Christmas cookies with coffee of course. So much about me having a diet...
In the evening I was a bit sad, because I wanted to go to church on Sunday, but apparently there are NO BUSSES on Sunday mornings so it looked like another day alone. My landlord had a few friends coming over and they invited me for the gathering as well. It was great to sing songs in Norwegian and have more coffee and cookies. As the meeting was over and people started to leave I got reminded of a Dutch saying: You already have a no, if you ask, you might get a yes! A friend of mine translated my question to a couple. Mind you, I never had any contact with them before whatsoever! And guess what: they said yes!
It only took me 2 minutes to throw some stuff in my backpack and I was ready for another fun ride with God. The lady spoke zero English, her husband was just a tiny little bit better so I really had opportunities to practice my Norwegian. :) We drove to Sandnes where I could catch a bus the next day to the city. It turned out that they had a nice RCV in the garden and I could spend the night there! It had a small heating panel that was a bit loud, but it brought back all the sweet memories of my time on the ships with the small cabin and loud generators. :) Next morning I even got served a nice breakfast and got a ride to the bus station. Talking about God taking care of me, huh? :)
I told the bus driver the name of the place I needed to go to and he said he knew it and would let me know if we are there. Well, when he told me to get off I was quite sure I was NOT where I was supposed to be. But I thought if I just start walking in one direction, sooner or later I meet people who can show me the way. I was walking for about 10 minutes before I bumped into somebody! Crazy! What are people doing on a Sunday morning??? Sleeping in? :) Anyways, I met 2 guys, but I think the party was still going on in their heads from last night so I couldn't get a proper answer from them.
I needed somebody who knows the city so I called a friend from church. We both needed to figure out first where I was so I can get directions, but at the end he just got into the car and came to pick me up. Good thing is that I have a superhero on speed dial! :)
I made it to church and after that ended up having lunch with my hero's family. As soon as we finished eating we had to go to a farewell party of another friends from church who spent 13 years in Norway and will move back to Holland. It was a very nice party with TONS of food. By the time the whole thing was over and I got a ride home, I was totally exhausted - in a good way. :) I think I am ready for another week in the language school.
Tehát a reggelem jól alakult. Felmásztam az egyik környező dombra az mp3 lejátszómmal és élveztem a látványt meg a zenét. Na jó, talán még énekeltem is, még szerencse, hogy senki nem volt a közelben. :)
Visszamentem a házba, ahol a háziak áthívtak enni. Ez egy norvég szokás, szombatonként egy tejberizs-szerű kaját esznek cukorral, fahéjjal és mazsolával megszórva. Aki pedig nem ezt eszi, annak jut egy kis büdös barnasajtos kenyér, hozzá pedig mindannyian házi készítésű piros lét iszunk. Meg lehet szokni... Később persze előkerül a kávé és a karácsonyi sütik is! Ennyit a fogyókúráról!
Az este kissé lassan telt, ugyanis akartam másnap menni templomba Stavangerben, de úgy tűnik, vasárnap délelőttönként nem járnak buszok tőlünk abba az irányba. A háziakhoz vendégek jöttek, és engem is meghívtak - természetesen még több kávé és süti a porondon. Az est végefelé eszembe jutott egy holland közmondás: Már van egy biztos nemed, ha megkérdezed, akár még egy igent is kaphatsz. Szóval megkérdeztem egy házaspárt, akikkel még SOSEM beszéltem, hogy nem tudnának-e segíteni. És DE!
2 perccel később már be is csuktam a hátizsákomat és zúztunk Sandnes felé az éjszakában. A nő egyáltalán nem beszélt angolul, a férje is csak kicsit, szóval rengeteg alkalmam volt gyakorolni a norvégot. A legnagyobb az egészben, hogy nem is a házukban aludtam, hanem a kertjükben álló lakóautóban. Volt benne egy fűtőpanel, ami kissé hangosan zümmögött egész éjjel, viszont felidézte bennem a hajós emlékeimet a kis kabinról és hangos generátorokról. Másnap reggel kaptam egy fincsa reggelit és még a buszhoz is elvittek. :)
A sofőrnek mondtam, hogy hova akarok menni, még mondta is, hogy tudja, hol van. Mégis, mikor szólt, hogy szálljak le, tudtam, hogy NEM jó helyen vagyok. Gondoltam, elindulok toronyiránt (szó szerint, ugyanis előttem a hegyen van egy nagy átjátszó torony) és majd csak találok valakit, akitől megkérdezhetem, merre menjek. Már vagy 10 perce sétáltam, de sehol egy lélek. Mit csinálnak az emberek vasárnaponként egy városban??? Csak nem punnyadnak az ágyban? :) Végül találtam 2 srácot, de szerintem még a buli nem ért véget a fejükben, ugyanis egy ép mondatot nem sikerült kiszedni belőlük egyik nyelven sem.
Kellett valaki, aki ismeri a helyet, ezért rácsörögtem egy barátomra a gyüliből. Először is azt kellett belőnünk mindkettőnknek, hogy hol is vagyok. De a végén meggyőzött, hogy ne menjek sehova, várjam meg ott, ahol vagyok. És tényleg! Pár perc múlva kocsival értem jött. Még szerencse, hogy van egy különbejáratú superman-em gyorstárcsázón! :)
Tehát eljutottam a gyülibe, ráadásul utána a megmentőm családja meghívott ebédre is. Alig fejeztük be a kajálást, zúztunk egy másik partira; egy házaspár barátunk a gyüliből 13 év után visszatérnek hazájukba, nekik rendeztünk búcsubulit. Természetesen RENGETEG kaja volt ott is. A nap végére teljesen kimerültem - jó értelemben. Azt hiszem, készen állok még egy hét nyelviskolára.

It only took me 2 minutes to throw some stuff in my backpack and I was ready for another fun ride with God. The lady spoke zero English, her husband was just a tiny little bit better so I really had opportunities to practice my Norwegian. :) We drove to Sandnes where I could catch a bus the next day to the city. It turned out that they had a nice RCV in the garden and I could spend the night there! It had a small heating panel that was a bit loud, but it brought back all the sweet memories of my time on the ships with the small cabin and loud generators. :) Next morning I even got served a nice breakfast and got a ride to the bus station. Talking about God taking care of me, huh? :)
I told the bus driver the name of the place I needed to go to and he said he knew it and would let me know if we are there. Well, when he told me to get off I was quite sure I was NOT where I was supposed to be. But I thought if I just start walking in one direction, sooner or later I meet people who can show me the way. I was walking for about 10 minutes before I bumped into somebody! Crazy! What are people doing on a Sunday morning??? Sleeping in? :) Anyways, I met 2 guys, but I think the party was still going on in their heads from last night so I couldn't get a proper answer from them.
I needed somebody who knows the city so I called a friend from church. We both needed to figure out first where I was so I can get directions, but at the end he just got into the car and came to pick me up. Good thing is that I have a superhero on speed dial! :)
I made it to church and after that ended up having lunch with my hero's family. As soon as we finished eating we had to go to a farewell party of another friends from church who spent 13 years in Norway and will move back to Holland. It was a very nice party with TONS of food. By the time the whole thing was over and I got a ride home, I was totally exhausted - in a good way. :) I think I am ready for another week in the language school.

Visszamentem a házba, ahol a háziak áthívtak enni. Ez egy norvég szokás, szombatonként egy tejberizs-szerű kaját esznek cukorral, fahéjjal és mazsolával megszórva. Aki pedig nem ezt eszi, annak jut egy kis büdös barnasajtos kenyér, hozzá pedig mindannyian házi készítésű piros lét iszunk. Meg lehet szokni... Később persze előkerül a kávé és a karácsonyi sütik is! Ennyit a fogyókúráról!
Az este kissé lassan telt, ugyanis akartam másnap menni templomba Stavangerben, de úgy tűnik, vasárnap délelőttönként nem járnak buszok tőlünk abba az irányba. A háziakhoz vendégek jöttek, és engem is meghívtak - természetesen még több kávé és süti a porondon. Az est végefelé eszembe jutott egy holland közmondás: Már van egy biztos nemed, ha megkérdezed, akár még egy igent is kaphatsz. Szóval megkérdeztem egy házaspárt, akikkel még SOSEM beszéltem, hogy nem tudnának-e segíteni. És DE!
2 perccel később már be is csuktam a hátizsákomat és zúztunk Sandnes felé az éjszakában. A nő egyáltalán nem beszélt angolul, a férje is csak kicsit, szóval rengeteg alkalmam volt gyakorolni a norvégot. A legnagyobb az egészben, hogy nem is a házukban aludtam, hanem a kertjükben álló lakóautóban. Volt benne egy fűtőpanel, ami kissé hangosan zümmögött egész éjjel, viszont felidézte bennem a hajós emlékeimet a kis kabinról és hangos generátorokról. Másnap reggel kaptam egy fincsa reggelit és még a buszhoz is elvittek. :)
A sofőrnek mondtam, hogy hova akarok menni, még mondta is, hogy tudja, hol van. Mégis, mikor szólt, hogy szálljak le, tudtam, hogy NEM jó helyen vagyok. Gondoltam, elindulok toronyiránt (szó szerint, ugyanis előttem a hegyen van egy nagy átjátszó torony) és majd csak találok valakit, akitől megkérdezhetem, merre menjek. Már vagy 10 perce sétáltam, de sehol egy lélek. Mit csinálnak az emberek vasárnaponként egy városban??? Csak nem punnyadnak az ágyban? :) Végül találtam 2 srácot, de szerintem még a buli nem ért véget a fejükben, ugyanis egy ép mondatot nem sikerült kiszedni belőlük egyik nyelven sem.
Kellett valaki, aki ismeri a helyet, ezért rácsörögtem egy barátomra a gyüliből. Először is azt kellett belőnünk mindkettőnknek, hogy hol is vagyok. De a végén meggyőzött, hogy ne menjek sehova, várjam meg ott, ahol vagyok. És tényleg! Pár perc múlva kocsival értem jött. Még szerencse, hogy van egy különbejáratú superman-em gyorstárcsázón! :)
Tehát eljutottam a gyülibe, ráadásul utána a megmentőm családja meghívott ebédre is. Alig fejeztük be a kajálást, zúztunk egy másik partira; egy házaspár barátunk a gyüliből 13 év után visszatérnek hazájukba, nekik rendeztünk búcsubulit. Természetesen RENGETEG kaja volt ott is. A nap végére teljesen kimerültem - jó értelemben. Azt hiszem, készen állok még egy hét nyelviskolára.
Saturday, November 22, 2008
A lazy Saturday / Egy laza szombat
This is the view of MY lake:
Ma korán felkeltem; ez azt jelenti, hogy még sötétben. Nem fújt a szél, nem havazott, ezért úgy gondoltam, a mai jó nap kicsit fotózni. Kilenc körül már világosodott, és a napsugarak kezdtek előjönni a hegyek mögül, így elindultam. A legevgő annyira friss és tiszta itt, hogy szinte öröm a futás!
Ez életem első hóangyala. A hó annyira kemény volt, hogy kissé dolgoznom kellett a formán, azt hiszem, ez meglátszik rajta...


The pathways are covered with deep snow!
Az utak mentén méretes hókupacok vannak.
Ålgård from my side of the lake. A város a tó túlsó oldalán.

A terület kissé hepehupás, itt néhány hepét meg pár hupát láttok, amik igazán jól festenek havasan.

Ez egy sima kép a földről, ahogy a havat a szél szétfújta. Tisztára olyan, mint amikor a homokot fújja a szél a sivatagban (csak a színe más).
And this is the Ålgård lake. Not as pretty as mine, but oh well... :)
Ez pedig az Ålgård-i tó. Nem olyan szép, mint az enyém, de mit van mit tenni... :)
The highest position of the sun during winter time. I took this picture at noon sharp. What does that tell you of the long darkness???
Ezen a képen a napot a legmagasabb poziciójában látjátok. A képet pontosan délben készítettem. Mit mond ez nektek a hosszú sötétségről???

Subscribe to:
Posts (Atom)