The Better Part of the Lazy Weekend / A laza hétvége jobbik fele

So I had a great morning. I climbed up to one of those hills that you can see and got comfortable on a rock. I had my mp3 player and was listening to worship music. OK, I admit that, I was even singing. :) There was absolutely no-one anywhere close by so nobody complained. :)

Though I was alone, I didn't feel alone (takk for at du ber!) I was amazed by the beauty around me and despite the cold weather it felt wonderful just to stand there.

I went back to the house to eat something. Apparently it's a Norwegian tradition to eat this food on Saturdays: similar to a rice porridge with sugar, cinnamon and raisins as topping. Others eat the stinky brown cheese with bread and we all have to drink some red homemade juice. Then my land lady served some early Christmas cookies with coffee of course. So much about me having a diet...
In the evening I was a bit sad, because I wanted to go to church on Sunday, but apparently there are NO BUSSES on Sunday mornings so it looked like another day alone. My landlord had a few friends coming over and they invited me for the gathering as well. It was great to sing songs in Norwegian and have more coffee and cookies. As the meeting was over and people started to leave I got reminded of a Dutch saying: You already have a no, if you ask, you might get a yes! A friend of mine translated my question to a couple. Mind you, I never had any contact with them before whatsoever! And guess what: they said yes!

It only took me 2 minutes to throw some stuff in my backpack and I was ready for another fun ride with God. The lady spoke zero English, her husband was just a tiny little bit better so I really had opportunities to practice my Norwegian. :) We drove to Sandnes where I could catch a bus the next day to the city. It turned out that they had a nice RCV in the garden and I could spend the night there! It had a small heating panel that was a bit loud, but it brought back all the sweet memories of my time on the ships with the small cabin and loud generators. :) Next morning I even got served a nice breakfast and got a ride to the bus station. Talking about God taking care of me, huh? :)

I told the bus driver the name of the place I needed to go to and he said he knew it and would let me know if we are there. Well, when he told me to get off I was quite sure I was NOT where I was supposed to be. But I thought if I just start walking in one direction, sooner or later I meet people who can show me the way. I was walking for about 10 minutes before I bumped into somebody! Crazy! What are people doing on a Sunday morning??? Sleeping in? :) Anyways, I met 2 guys, but I think the party was still going on in their heads from last night so I couldn't get a proper answer from them.

I needed somebody who knows the city so I called a friend from church. We both needed to figure out first where I was so I can get directions, but at the end he just got into the car and came to pick me up. Good thing is that I have a superhero on speed dial! :)

I made it to church and after that ended up having lunch with my hero's family. As soon as we finished eating we had to go to a farewell party of another friends from church who spent 13 years in Norway and will move back to Holland. It was a very nice party with TONS of food. By the time the whole thing was over and I got a ride home, I was totally exhausted - in a good way. :) I think I am ready for another week in the language school.

Tehát a reggelem jól alakult. Felmásztam az egyik környező dombra az mp3 lejátszómmal és élveztem a látványt meg a zenét. Na jó, talán még énekeltem is, még szerencse, hogy senki nem volt a közelben. :)

Visszamentem a házba, ahol a háziak áthívtak enni. Ez egy norvég szokás, szombatonként egy tejberizs-szerű kaját esznek cukorral, fahéjjal és mazsolával megszórva. Aki pedig nem ezt eszi, annak jut egy kis büdös barnasajtos kenyér, hozzá pedig mindannyian házi készítésű piros lét iszunk. Meg lehet szokni... Később persze előkerül a kávé és a karácsonyi sütik is! Ennyit a fogyókúráról!

Az este kissé lassan telt, ugyanis akartam másnap menni templomba Stavangerben, de úgy tűnik, vasárnap délelőttönként nem járnak buszok tőlünk abba az irányba. A háziakhoz vendégek jöttek, és engem is meghívtak - természetesen még több kávé és süti a porondon. Az est végefelé eszembe jutott egy holland közmondás: Már van egy biztos nemed, ha megkérdezed, akár még egy igent is kaphatsz. Szóval megkérdeztem egy házaspárt, akikkel még SOSEM beszéltem, hogy nem tudnának-e segíteni. És DE!

2 perccel később már be is csuktam a hátizsákomat és zúztunk Sandnes felé az éjszakában. A nő egyáltalán nem beszélt angolul, a férje is csak kicsit, szóval rengeteg alkalmam volt gyakorolni a norvégot. A legnagyobb az egészben, hogy nem is a házukban aludtam, hanem a kertjükben álló lakóautóban. Volt benne egy fűtőpanel, ami kissé hangosan zümmögött egész éjjel, viszont felidézte bennem a hajós emlékeimet a kis kabinról és hangos generátorokról. Másnap reggel kaptam egy fincsa reggelit és még a buszhoz is elvittek. :)

A sofőrnek mondtam, hogy hova akarok menni, még mondta is, hogy tudja, hol van. Mégis, mikor szólt, hogy szálljak le, tudtam, hogy NEM jó helyen vagyok. Gondoltam, elindulok toronyiránt (szó szerint, ugyanis előttem a hegyen van egy nagy átjátszó torony) és majd csak találok valakit, akitől megkérdezhetem, merre menjek. Már vagy 10 perce sétáltam, de sehol egy lélek. Mit csinálnak az emberek vasárnaponként egy városban??? Csak nem punnyadnak az ágyban? :) Végül találtam 2 srácot, de szerintem még a buli nem ért véget a fejükben, ugyanis egy ép mondatot nem sikerült kiszedni belőlük egyik nyelven sem.

Kellett valaki, aki ismeri a helyet, ezért rácsörögtem egy barátomra a gyüliből. Először is azt kellett belőnünk mindkettőnknek, hogy hol is vagyok. De a végén meggyőzött, hogy ne menjek sehova, várjam meg ott, ahol vagyok. És tényleg! Pár perc múlva kocsival értem jött. Még szerencse, hogy van egy különbejáratú superman-em gyorstárcsázón! :)

Tehát eljutottam a gyülibe, ráadásul utána a megmentőm családja meghívott ebédre is. Alig fejeztük be a kajálást, zúztunk egy másik partira; egy házaspár barátunk a gyüliből 13 év után visszatérnek hazájukba, nekik rendeztünk búcsubulit. Természetesen RENGETEG kaja volt ott is. A nap végére teljesen kimerültem - jó értelemben. Azt hiszem, készen állok még egy hét nyelviskolára.