Monday, October 27, 2008

Moments in school / Iskolai életképek

This is my 3rd week in the Norwegian course and I have to tell you I am loving it! It's quite easy... really... a few funny sounds and letters, sure, but besides that it's a great language. And my group? Wow. Where to start?

I am in school 5 mornings per week, 3 hours each day. We have only ladies in our group. Besides a few pupils most of them are either married to a Norwegian or came to this country as a refugee. Since I am NONE, I have to pay for it. The course is free for them so my Russian friend suggested that maybe I should get a husband here to save money. It made me think... Is it good enough reason to get married? :) OK guys,, you can spare these "Oh, come on, Reka" lines, you knew I wouldn't let any chance pass by to comment on this, right? Anyways we have lots of materials online, too, but the translation is available in Russian and Somali. English is only the third option - what does that tell you?

We have 2 wives (one from an East African country the other from a South East Asian one) and none of them knows how to read and write our alphabet. Makes it kinda hard for them, but it slows me down, too. I can hardly understand their pronunciation... I was told to jump a class and join the one who started before me. Probably i will do that.

Today it was so very beautiful. Early morning the sky was vivid pink, it was still dark and the 3 lakes I pass by each morning were all covered in thick fog. Such a surreal view,every expressionist painter would cry to be here. They were surrounded by green hills and trees dressed in autumn colors. I stopped my motorbike and was seriously considering skipping class today and wait for sunrise here with my camera. But I didn't. I was a good girl and got back on my motorsykkel (you should learn på Norsk, too) and broke the morning silence.


Ma kezdődött a harmadik hét a nyelviskolában, és eddig nagyon bejön. Ez a nyelv kifejezetten könnyű... persze van 1-2 vicces hang meg betű, de ezt leszámítva teljesen rendben van. És a csoportom? Hú, hol kezdjem?

Minden hétköznap reggel 3 óra. Csak nők vannak a csoportban. Van pár diák, de őket leszámítva a többi mind vagy norvéghoz ment feleségül, vagy menekültként érkezett az országba. Mivel én nem vagyok EGYIK SEM, nekem fizetnem kell a suliért, nekik nem. Egy orosz barátnőm a kurzusról már többször javasolta, hogy vetessem el magam egy helyivel, hogy tudjak pénzt spórolni. Na, ezen elgondolkoztam... Elég jó indok-e ahhoz, hogy beadjam a derekam? :) Jól van, nem kell elkezdeni a "Jaj, Réka, ne már..." kezdetű mondatokat, tudjátok, hogy egy ziccert sem hagyhatok ki ebben a témában. Mindegy, szóval sok anyagot kapunk online is, de a gépeken szomáliai és orosz fordítás van, angol csak helyenként. Mit mond ez nektek a felhozatalról?

Van két feleség, egyikük kelet-Afrikából, másikuk egy dél-kelet ázsiai országból érkezett (akik mindig mosolyognak) és szegénykék egyikük sem tud írni, olvasni rendesen. Hiába, más betákészlethez vannak szokva, ha vannak egyáltalán. A kiejtésükről már nem is beszélve. Együttérzek én velük, de attól még engem baromira hátráltatnak. A tanár már javasolta, hogy ugorjak egy csoporttal feljebb.

Ma reggel igazán szép volt a reggel. Az ég alja élénk rózsaszín volt, de még sötöt volt, a nap sehol. A három tóra, amelyek mellett reggelente elmegyek, mindre leszállt a köd és földön túlivá varázsolták a tájat. Minden valamire való expresszionista festő sírva könyörgött volna, hogy maradhasson. Én is komolyan foglalkoztam a gondolattal, hogy hagyom a sulit a fenébe és itt várom meg a napfelkeltét a fényképezőgépemmel. Aztán mégis felülkerekedett bennem a jókislány, visszaültem a motoromra, amelynek berregő hangja utat hasított a hajnali csendben.

No comments: