Hommersåk 1.

This weekend happened a couple of weeks ago, well, Jamie was still here so quite some months ago actually, nonetheless it is still amazing and I promised you to write about it so there you go. I met a very nice family here. Amaria is from the US and married a Norwegian guy, Vidar. His parents (Kirsten and Jan) has a cabin in a small island on one of the fjords and they kindly invited us for a sunny Saturday experience.

They picked us up with a small boat and in that very moment I knew that I'm gonna love every minute of the weekend (despite the 2 dogs that were playing around me the whole time). It was a beautiful day and the short voyage to the island reminded me of how much I miss sailing. The others were sitting inside the boat, while I enjoyed the breeze and the fresh salty air outside.

Uskjo is an amazing piece of nature not too far away from the noisy city, Stavanger. We had around 12 people there so the shopping list went long. The night before Vidar went out crabbing and he was busy cooking them when we arrived. Here you can see one of the bigger spieces as I was playing with it. The next picture is the same fella after the baptism. I learnt important lessons today: 1.) the easiest way to cook them is to simply use sea water (salty and clean). 2.) if you put them in cold water and start to heat it up slowly, they stay inside and boil quietly. 3.) you always grab them from behind otherwise your fingers will get hurt :)

Here is one part of the dinner.
The other part comprised of wonderful salads and literally hundreds of shrimps. Below there is a picture of one of the many trays. Cleaning them is a pain, but once you are done, it's heavenly! After the food I asked if I could borrow the small boat and just go out rowing a bit as I haven't done that for ages. Man, I tell you it was so refreshing. I crossed the fjord and got the oars inside and laid back for a short nap. The waves were rocking the boat just enough to keep me awake. I think that was the moment when I fell in love with Norway.

About 2 hours later I went back to the house for some more dessert. We had a really fun day and I wasn't too excited to go home. Specially when they were talking about going out crabbing again so you can imagine how high I jumped when I was asked if I wanted to stay for the night. :) Well, let me pray about it, YESSSSSSSSSSS!

So I stayed. We got ready for the midnight adventure. Long pants, long sleeves, another long sleeves, rain coat, huge flash light, net, buckets. The concept was simple. Around midnight the crabs climb up on the rocks so if you row close to the rocks you might see them. If you spot one, just use the flash light to blind them and quickly snatch them out of the water. Easy, right? We had so much fun, maybe that's the reason that we didn't catch any decent sized ones. Oh well, it was sooo worth it! The next day Ian took Jamie and me fishing, but that will be another entry here.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ez a hétvége pár hete történt, vagyis inkább pár hónapja, mert Jamie még itt volt, de ettől eltekintve hihetetlenül jó volt. Megismertem egy igazán nagyszerű családot: Amaria egy amcsi lány, aki egy norvég sráchoz ment feleségül. Vidar szüleinek (Kirsten és Jan) van egy háza az egyik kis szigeten és meghívtak minket egy napfényes szombati napon.

Egy kis hajóval jöttek értünk, és én abban a pillanatban tudtam, hogy nagyszerű hétvégének nézek elébe (még úgy is, hogy a 2 kutyafolyton ott ugrált körülöttünk). Az idő csodás volt és a rövid kis hajóút ismét rádöbbentett, hogy mennyire hiányzik a tenger és a hajózás. A többiek bent ültek, míg én kint támaszkodtam a korlátra és élveztem, amint a friss sós szél az arcomba vág.

Uskjo a természetnek egy gyönyörű kis szigete alig pár kilóméterre Stavanger zajos belvárosától. Kb. 12-en voltunk, vagyis a bevásárlólista bizonyára hosszú lehetett, mert rengeteg kajánk volt. Péntek este Vidar kiment rákászni, és éppen azokat főzte, mikor megérkeztünk. A képen látjátok az egyik kis barátunkat még élve, majd a bemerítkezésutáni állapotban. Tanultam ma pár leckét: 1.) a legegyszerűbb elkészítési mód, ha tengervizet használunk a főzéshez (sós és tiszta). 2.) ha először hideg vízbe tesszük őket és fokozatosan melegítjük a vizet, szép csendben megfőnek (különben kiugranak ha forró vízbe dobják őket). 3.) a rákot MINDIG hátulról szabad csak megfogni, különben az ujjad fogja bánni a dolgot. :)

A fenti képen a rák vacsora első felvonását látjátok. A második fogás salátából állt és szó szerint több száz garnélarákból. A képen csupán az egyik tálcát látjátok a sokból. Nem mondom, némi munkamegpucolni őket, de ha egyszer sikerült, felséges az íze! Evés után megkérdeztem, hogy kölcsönvehetem-e a kis csónakot, mert már ezer éve nem eveztem, és szeretnék. Hát, meg kell valljam, nagyszerű volt! Áteveztem a fjord túloldalára, majd az evezőket beszedtem és hátradőltem szunyókálni. A csónak épp annyira mozgott, hogy elringasson és én abban a pillanatban beleszerettem Norvégiába.

Két órával később visszamentem a házba egy kis desszert erejéig. A nap igazán fantasztikus volt és nem voltam épp elragadtatva az ötlettől, hogy hamarosan hazamegyünk. Különösen, mikor Vidar mondta, hogy ma este is kimegy rákászni. Gondolhatjátok, mennyire belelkesedtem, mikor megkérdezték, nem akarok-e maradni. Nos, hadd gondolkozzam rajta, IIIIIIIIIIIGEN!

Tehát maradtam. Lassan felkészültünk az éjszakai kalandra. Hosszú nadrág, hosszú ujjú, még egy hosszú ujjú, esőkabát, hatalmas elemlámpa, háló, vödör. Az elmélet egyszerű: éjfél tájákára a rákok felkúsznak a sziklafalon, vagyis ha elég közel ezeünk hozzájuk, meglátjuk őket. No, ha észreveszel egyet, gyorsan a szemébe világítasz és megvakítod, közben a hálóval elkapod. Sima őgy, nem? Hihetetlenül sokat nevettünk és nagyon jól szórakoztunk, talán ezért sem fogtunk egyetlen méretes darabot. De sebaj, aaaaaaanyira megérte maradni! Másnap kimentünk horgászni, de azt majd egy másik írásban mesélem el.