Halloween Party

Find the odd-one-out:
1. vampire
2. cupcakes
3. red cross
4. Reka as cooking instructor
5. pumpkin carving

Naturally I would pick "Reka as cooking instructor", but sadly that's true. Actually, there is no odd one here except the fact that we had a Halloween Costume Cooking Party at the Red Cross House...

The theme for this month was easy to decide, the execution of such plan however seemed to be a bigger challenge. Preparations begins with me asking Sharon, my American helper to explain me the idea of Halloween. I know costumes, pumpkins, trick or treat, but why??? Since our agreed cook stepped back I got "promoted" to lead the evening. Sharon's specialty is shopping, mine is organizing and making sure everybody is happy, but none of us is huge on cooking. Good thing was that she had some awesome ideas for decoration, treats and some tricks.

First challenge: find pumpkins. We heard of a pumpkin patch where you can pick your own ones, but it was a very difficult to find the place without street names, GPS coordinates or any address whatsoever. Once we got there we got so excited that we were running around in the fields like 2 kids. It brought back childhood memories for her. As for me, I was MAKING childhood memories for myself. :)

Before the big day we got together to test our cooking abilities (or the lack of it) and made a pumpkin soup with a friend who knew how to make it. It seemed easy enough so I agreed to be in charge of that part of the menu. (I felt like my Russian teachers from primary school, who got a crash course in teaching German so they were one lesson ahead of their class) Sharon took ownership of the finger food that comprised of creepy green dippings, blue cauliflower, crackers filled with sour cream mixed with sweet chili and some devil-eye eggs. We got Katie to join us who has her own cupcake business and she was supposed to teach us all how to make them and how to decorate them in a spirit of the season.

Everybody was required to wear at least 1 Halloween item or be ready for tricks. We wanted to go easy on them so I'd put some jelly beans into a black bag. Their job was to pick a handful and eat it. The others didn't understand the trick part until the candidates started to frown and run out of the kitchen, most likely to the bathroom. Well, I might have accidentally put some fish oil capsules into the bag, too...

Some people got so excited about the pumpkin carving competition that they forgot about the sweet cupcakes and dived deep into the pumpkins. I must tell you, though, I was greatly impressed with the guys. They followed our instructions and made some amazing dippings. They were so proud of themselves and couldn't believe that it's so easy to make tasty food. :)

We had some creepy halloweeny music playing in the background while everybody was busy chopping something. A girl from Taiwan suddenly came to me and said that she was told to "go to the Vampire for solution". I was confused for a sec then she showed me her bleeding fingers. Hmmmm, irony, irony... I told her to stay put and went on a quest to find the first aid kit. No biggie, we are in the RED CROSS house after all, right? Well, after 10 min we went to the car and brought the bag from there... no comments please...

Thank God everybody loved the pumpkin soup and all in all it was a fun night. Of course for Sharon and I it was a really long day, we left the house after 11 pm and we agreed that next time we must have somebody else in charge of cooking. We did it once, but it was way to much work to do everything alone. And on top of everything I still don't know how to make cupcakes!!!


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Melyik a kakukktojás?

1. vámpír
2. tortácskák
3. vöröskereszt
4. Réka, mint főző-oktató
5. tök faragás

Én csuklóból a négyes opcióra mentem volna, de az az igazság, hogy ez az igazság. Ha jobban belegondolok, mind az öt helyes, ugyanis Halloween témájú főzőpartit tartottunk a Vöröskeresztnél...

A koncepciót kitalálni nem volt nehéz, a kivitelezés azonban már nehezebbnek bizonyult. Első lépésben egy amcsi barátomhoz fordultam, hogy avasson már be a halloweeni titokba. A tököt, beöltözét, ijesztegetést értem, de miért is kell ez??? Sajnos az előre lefixált szkácsunk az utolsó pillanatban visszalépett, vagyis engem "léptettek elő" főszakáccsá. Sharon különösen jó vásárlásban, én meg a vendégek szórakoztatásában meg a szervezésben, de a főzés, mint olyan, mindkettőnktől távol áll. Még jó, hogy neki legalább voltak jó ötletei...

Első próba: Tököt kell találni. Hallottunk egy bácsiról, akinek van egy tök-farmja, ahol mindenki magának választhat tököt, csak épp az odavezető út nem egyértelmű. Kisebb csoda volt, hogy pontos cím, GPS koordináták meg térkép nélkül is ketten, lányok végül megtaláltuk a helyet. Mint két kisiskolás, úgy szaladgáltunk a földeken tökök után kutatva. Sharonban ez gyermekkori emlékeket idézett fel, én azonban (második) gyerekkori élményeket ajándékoztam magamnak. :)

A nagy nap előestéjén összejöttünk, hogy teszteljük főzőtudományunkat (vagyis annak hiányát). Sütőtöklevest csináltunk egy barátunkkal, ki tudta, hogy kell elkészíteni. nem tűnt túl bonyolultnak, ezért bevállaltam. Tisztára, mint az oroszból hirtelen átképzett némettanárok, akik egy leckével vannak diákjai előtt. :) Sharon a falatkák felé tendált, és olyan ételeket álmodott meg, mint a gázos zöld öntet, kék karfiol cafatkák, sós ropogtatni való édes csili és sajtkrém öntetében és vad kaszinótojás mustárral. Sikerült még beszervezni egy Katie nevű lányt is, aki mini-tortácskákat árul és belement, hogy megtanítja nekünk, hogy lehet ezeket elkészíteni és az ünnepnek megfelelően dekorálni.

Mindenkinek legalább egy halloweeni ruhadarabot/ kiegészítőt kellett viselnie, különben én gonoszkodhattam velük. Páran nem vették komolyan a figyelmeztetést, így kénytelenek voltak egy sötét zacskóba belemarkolni és az ott talált ételt megenni. Nem akartunk túl gonoszak lenni, ezért főleg cukorkák voltak benne. A többiek nem is értették, mi a "csalás" része, amig szegény delkivensek el nem kezdtek fanyalogni, majd sorban a szájuk elé kapták a kezüket és kirohantak a konyhából. Na jó, lehet, hogy véletlenül tettem pár hal-olaj kapszulát is a zacskóba...

Néhányan annyira belelkesültek a tökök látványától, hogy el is felejtették a tortácskákat és ezerrel belevetették magyukat a tökig belemerültek a faragásba. Meg kell mondjam, nagyon meg vagyok elégedve a fiúk teljesítményével: sikerült nekik pontosan követni az instrukciókat és összehoztak 1-2 igen finom öntetet, szószt. Ráadásul ők maguk is roppant büszkék voltak magukra, és nem akarták elhinni, hogy egyszerűen is lehet finom ételeket készíteni.

A hangszórókból néha rémisztő hangok szakították félbe a beszélgetéseket, amik remek aláfestét nyújtottak ebben a régi faházban, ahol voltunk. Egyik pillanatban egy tajvani lány állt elém azzal, hoy a többiek azt mondták neki, "menjen a vámpírhoz, ő majd segít." Zavartan ránéztem, mire felemelte a vérző ujját. Hmmm, irónia, irónia... Leültettem egy székre, és elindultam, hogy megkeressem az elsősegély dobozt - nem nagy ügy, elvégre a vöröskeresztnél vagyunk, vagy mi. Nos, 10 perc kutatás után végül a kocsiból hoztunk neki egy ragtapaszt. No komments... :)

Hála istennek, mindenkinek bejött a levesem és mindent összevetve, TÖKJÓ esténk volt. Persze Sharon és én hullafáradtak voltunk, mikor 11 után végre bezártuk a házat, és megegyeztünk, hogy legközelebb már felosztásban csináljuk, több segítővel. Ráadásul most sem tudtam meg, hogy kell mini tortácskákat csinálni!!!

Cheapest political PR ever / A leggagyibb politikai PR

This is "How to win the general elections is Norway?" 101.

Simple.
1. Get the prime minister with a home made sign that says "So that everybody has a safe job".
2. No need for any make-up or Photoshop to make him look better.
3. Just a simple boring picture that you hang in bus-stops.
4. TADA, you won the elections and can stay in power for 4 more years. Congrats!

I wonder if this campaign would be enough if Obama / Bush / Sarkozy / Brown / Merkel / Orbán / Bajnai held the sign...

Bevezető a "Hogy nyerjünk választásokat Norvégiában" című tantárgyhoz.

Egyszerű.
1. Fogd a miniszterelnököt, adj a kezébe egy házi gyártású táblát "hogy mindenkinek biztos állása legyen" felirattal.
2. Nincs szükség sem sminkre, sem Photoshopra, hogy jobban nézzen ki.
3. plakátold ki ezt az unalmas képet néhány buszmegállóban
4. Voálá, megnyerted a választásokat és még 4 évig hatalmon maradhatsz.

Azért arra kíváncsi lennék, vajon sikerülne-e ez, ha Obama / Bush / Sárközy / Brawn / Merkel / Orbán / Bajnai fogná a táblát...

glimpses from the office / irodai szösszenetek

What is wrong with the picture?

Maybe nothing at first, but let me give you some background info:
- I work in a middle sized building with several offices in it and 3 other companies on our floor
- I am the only female worker in the building
- this picture was taken in the FEMALE BATHROOM!!!!

Mi a baj ezzel a képpel?

Talán első látásra semmi, de hadd adjak némi háttérinfót:
- egy közepes méretű irodaházban dolgozom, ahol több cég is bérel irodát, 3 a mi emeletünkön
- én vagyok az egyetlen női alkalmazott az épületben
- a kép a NŐI WC-ben készült!!!

------------------------------------------------------------

Another interesting story:
Last week we received a huge frame with a signed T-shirt from a famous football guy. The task is simple:
1. put the T-shirt into the frame.
2. hang the frame up on the wall.

You would think that this is a typical guy's job. Should be easy - I work with 2 men after all!

One said that he has "10 thumbs" (a Norwegian expression to indicate that he is completely useless when it comes to do any practical job) the other just looked at me and brought me some tools to get the job done.

So, I ENDED UP putting it together and hanging it onto the wall. And now if anybody wonders why I have a certain opignion on men... :)

Egy másik érdekes sztori:
Múlt héten kaptunk egy nagyobb keretet meg egy dedikált focimezt, amiben egy híres norvég focizott korábban. A feladat egyszerű:
1. a keretbe tenni a pólót
2 a keretet felfüggeszteni a falra

Logikusan következik, hogy ez férfikezet igényel. nem gond, elvégre 2 férfival dolgozom együtt!

Az egyik közölte, hogy "10 hüvelykujjú" (a kétbalkezes norvég megfelelője), a másik pedig odahozott nekem pár szerszámot és sok sikert kívánt.

vagyis NEKEM KELLETT abszolválni a feladatot. És ha ezek után még valaki megkérdezi, miért gondolkodom a pasikról úgy, ahogy... :)

This is Norway / Ez Norvégia

OK, this is a response to the previous post. Another hilarious video from Youtube. I must say, this video is painfully accurate in many ways. Enjoy! :)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Nos, itt a válasz a tegnapi posztomra. A youtube-ról ezúttal egy nagyon vicces összeállítást láthattok Norvégiáról, ami fájdalmasan sok igazságot tartalmaz. Sajnos a szöveg csak angolul van meg, ha nem értitek, nézessétek meg valakivel, aki segít lefordítani! Üdv, én

Budapest

I found it today on Youtube and I thought you might like that... a short clip about Budapest and some Hungarian inventions.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ma találtam a youtube videomegosztón, gondoltam, megosztom veletek, hátha még nem láttátok. Nem árt tudni 1-2 híres magyar találmányról...

Egersund

from right: Landon (USA business guy), Andrew (Scottish engineer), Janis (Latvian pastor) and me

jobbról: Landon (amcsi üzletember), Andrew (skót mérnök), Janis (litván pásztor) és én

2 weeks after the snow-tour we got together again to discover the Stavanger region. This time we headed towards the south to a small city called Egersund. It's always fun to travel with the guys, you never know what you get... :)

Noway was under German siege during WW2 and some remains are still visible. We stopped at a site where we could see some bunkers and dungeons and caves created by them to protect a nearby natural harbor and town. The boys are boys - no matter what you say; they had fun pretending to defend their position. My contribution was the guns in Photoshop. :)

The weather was amazing and we were quite excited to discover the city. Our initial enthusiasm faded a bit when we saw absolutely NOBODY on the streets. I mean... come on... is this a ghost town or what??? Finally we met one lady who was very friendly. Later on we met another man, he was nice too. Conclusion: Egersund has only nice people, our track record is 100% haha!

Andrew said that I am good with words while he is good with directions so we left it up to him to drive us to a small island in the area. Guess he was right after all, the beach was breathtaking. We walked around a bit, had some fun there and finally climbed up to a huge rock to watch the sunset. With the last rays of sunshine the temperature dropped fast and soon we were ready to run back to the car with seat-heating.

We hit a lovely Chinese restaurant for dinner where we discussed our cultural differences over some sweet-sour chicken and pepper beef. On our way home we stopped the car in the middle of nowhere and looked up to the clear sky. We saw exactly 10000000000000000000000000000000001 stars (well, give or take a few zeros) and were reminded again of our own insignificance. What a great God we have who put all the stars in the sky and He knows them all by name!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


Két héttel a hó-túra után ismét autóba ültünk, hogy felfedezzük a stavangeri régió szépségeit. Ezúttal a tengerparton haladtunk dél felé Egersund városába. Mindig egy élmény a srácokkal autózni, sosem tudhatod, mi lesz a végeredmény... :)

Norvégia német megszállás alatt állt a második világháború idején, és ennek még ma is számos nyoma van. Mi is megálltunk egy helyen, ahol bunkerek, lövészárkok, barlangok és titkos járatok biztosították a közeli természetes kikötő és város védelmét. A srácok nem hazuttolták meg magukat - lelkesen belevetették magukat a harcba. Én fegyvereket adtam a kezükbe némi photoshop segítségével. :)

Az idő fantasztikus volt és mi mind kíváncsian vártuk, mit tartogat a város számunkra. Kezdeti lelkesedésünk hamar alábbhagyott, ugyanis a városban EGY ÁRVA LELKET sem láttunk! De most komolyan... mi ez, valami kísértet város??? Végül találtunk egy nőt az egyik téren, aki nagyon kedvesen elbeszélgetett velünk. Később még egy férfival találkoztunk, ő is kedves volt. Konklúzió: Egersund városában CSAK KEDVES emberek laknak, a megkérdezettek 100%-ban pozitívak voltak hehe.

Andrew azt mondta, hogy én a szavakkal vagyok jó, ő meg az irányokkal, vagyis ráhagytuk, hogy elvezessen minket egy kis szigetre a környéken. Úgy tűnik, igaza volt, ugyanis egy baromi szép tengerpartra jutottunk. Sétáltunk a beach-en, ökörködtünk szokás szerint, majd felmásztunk egy sziklára és onnan néztük a naplementét. Amint az utolsó sugarak is eltűntek a hőmérséklet rohamosan esett és néhány perc múlva már lendületesen sétáltunk vissza a kocsihoz, ahol ülés-fűtés van. Betértünk egy kínai vendéglőbe és édes-savanyú csirke meg borsos marha fölött jól megvitattuk a köztünk lévő kulturális különbségeket.

Útban hazafelé megálltunk a semmi közepén és a csillagos eget bámultuk mindannyian hosszú percekig. Egész pontosan 10000000000000000000000000000000001 csillagot láttunk (na jó, plusz mínusz egy-két nulla) és ismét megbizonyosodhattunk afelől, hogy Isten milyen nagy, mi pedig milyen kicsik vagyunk. Gondoljatok csak bele, Isten tette az összes csillagot az égre, ráadásul ismeri mindegyiket név szerint!


Source: Hubblesite.org

SNOW / HÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

The whole thing started with an idea. A friend of mine wanted to go up to Kjerag, (short trip description with pictures here) a popular hiking destination and we agreed. A few weeks back I also wanted to go up there, but was told that the season is over and the roads are closed. We thought it's worth a try anyways...

It was raining the whole day, yet we were driving towards are destination, about 1,5 hours away from Stavanger. From the car park there a good 4 hours long serious hiking would take us to the top. Along the way as we got higher and higher we spotted the first hint of snow. It covered some peaks around us and we all got quite excited. As the road continued up on the mountains the snow level got closer and closer to us and before we realized it the road we were on was also covered with snow.

We were confident. Andrew was a good driver, he had a new company car and the car had... OMG, summer tires! Not good, not good at all. He drove up on one particular hill a couple of times, but each time the car stopped about half way and started to slide off the road. OK, no panic yet, just cautious concerns: what should we do. A land rover drove past us, but to our shock slowly that car started to slide off the road, too. We all agreed that Kjerag must be very nice and maybe next spring we can see it. :)

Back to the petrol station in the valley: how should we spend a rainy day when you are stuck in the snow? There was a huge waterfall in the area that Andrew and I visited last year and we agreed that it should be snow-free. The rain stopped and once again we got excited - we gonna go hiking after all! But as you can imagine seconds after we got out of the car cats and dogs were coming down like never before. :(

Oh well, we won't stop now! Despite the slippery grass and wet rocks we made it to the top and had an amazing view. Some crazy pictures later we decided to climb even further up to see if we can get around the waterfall and maybe come down on the other side. Again, this is one of those ideas...

A few hours later: Well, we couldn't go all around without dipping into the icy water so we took some pictures, had a short snack break and started to climb back down. My second pair of socks along with my underwear was soaking wet despite the rain gear and supposedly waterproof closed shoes. But who cares? We had tons of fun, a good outing and huge pizzas once we got back to civilization. And the best part? We had spring, fall and winter in one day and none of us got hurt! What else can you ask for???

Good news: first snow! :)
Bad news: sNOw. period. :(((((((((((((

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Az egész egy ötlettel kezdődött, mint általában. Egy barátom fel akart mászni Kjerag-ra (fenti linkre kattintva rövid utibeszámoló látható képekkel, sajnos csak angolul), ami egy népszerű kirándulóhely edzett hegymászók között. Néhány hete magam is fel akartam oda jutni, de azt az infót kaptam, hogy a szezonnak vége és az odavezető út már le van zárva. Úgy gondoltuk, mégis csak megér egy próbát...

Egész nap szakadt az eső, de mi hajthatatlanul vezettünk célunk felé, kb másfél órás autóút Stavangerből. Az ottani parkolóból egy húzós, jó 4 órás mászás után értünk volna fel a csúcsra. Ahogy autónk egyre magasabbra ért a hegyek között, megpillantottuk az első hó-foltokat a környező csúcsokon, ami annyira feldobott mindannyiunkat, hogy észre sem vettük, elértük a hóhatárt! Az autó kerekei alatt hó volt!

Magabiztosak voltunk. Andrew jól vezet, a céges autója vadiúj és a kocsin... TE JÓ ÉG, nyári gumik vannak! Hááát, nem túl jó hír! Egy bizonyos dombnak többször is nekifutottunk, de minden alkalmommal csak félútig jutottunk és a kocsi elkezdett lecsúszni az útról. OK, még nincs pánik, csak óvatos megdöbbenés: na most mi a fene van? Egy terepjáró elhúzott mellettünk, de legnagyobb meglepetésünkre az is elkezdett lecsúszni az útról és csakhamar ők is visszafordultak. Hamar megegyeztünk, hogy Kjerag bizonyára nagyon szép, és reméljük, hogy jövő tavasszal eljutunk majd oda. :)

A völgyben lévő benzinkútnál azon tanakodtunk, mit csináljunk ezen a fagyos, esős napon. Hozzánk elég közel van egy hatalmas vízesés (ahol én már tavaly jártam egyszer), és valószínűleg hómentes. Elállt az eső és mi újra fellelkesedtünk, mégiscsak kirándulunk ma! De ahogy Murphy megmondta, amint kiszálltunk a kocsiból, nyakunkba szakadt az ég. :(

Na bumm, most már nem fordulunk vissza! A csúszós aljnövényzet és vizes kövek ellenére felkommandóztunk a tetőre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a vízesésre. Néhány vicces kép után úgy döntöttünk, lecsekkoljuk, vajon át lehet-e mászni a túloldalra. Ez egy „olyan remek ötlet” volt...

Nos, pár órával később beláttuk, hogy jegesvízes pancsi pancsi nélkül nem tudnánk megkerülni a vízesést, ezért haraptunk valamit, fotóztunk, aztán lekolbászoltunk a kocsihoz. Két pár zoknit nyírtam ki teljesen, még az alsóneműmből is csavartam a vizet az esőkabát meg nadrág és a vízálló zárt cipő ellenére is. De kit érdekel? Nagyon jól éreztük magunkat, jót kirándultunk, a pizza is finom volt és a legjobb az egészben? Tavasz, tél és ősz egy napon belül, ráadásul mind megúsztuk sérülés nélkül! Kell ennél több?

Jó hír: első HÓ! :)

Rossz hír? HÓ. Pont. :(