God påske!

It is a Norwegian tradition to go skiing during the Easter holiday that starts on Wednesday afternoon already. It was kind of strange, I was walking around the city on Thursday and it looked like a ghost town - everything closed, no signs of life on the streets.

But the weather was perfect despite all the negative forecasts so I wanted to enjoy the warm spring day and went riding my bike. Yes, I got a bike from a friend who returned to the States and gave the bike to me. :) Nice, huh?

I just discovered a small path along the fjord that is truly amazing. My short bike ride turned out to be a 3 hours adventure. But who wouldn't want to ride outside when it's warm and you have the rocks and the sea around you? Click on the top picture for the sight.

On Friday it was cloudy, but a friend called me and asked if I wanted to go cross country skiing. Well, never tried THAT one before... :) So we went.

It's amazing, in Stavanger it was spring, but just 1 hour drive away in Sirdal we still had a lot of snow and was quite cold. And because it was Easter, we found a LOT of people, too... Nevertheless we found a parking spot, got on our ski gear and were ready to join the queue. Those of you who tried cross country skiing know that it is really not that difficult in theory. In fact it's much easier than downhill skiing that i did several times before. You just have to catch the rythem and make sure you lean a bit forward otherwise while you push your left foot forward, you end up sliding backwards with your right one - like I did. :) But after a while you can get the feeling and by the end of the day, I was even faster than Claus... (hehe, who complimented me saying "you do it almost like the real Norwegians") Sweet!

We even managed to go up to some hills and were looking forward to sliding down at the end of the day, but again, i had to realize that it is quite different from downhill skiing. For one, your feet (boots) are not attached securly to the ski thus it is quite useless to bend your knees together... you will still continue to speed donwards. I was very fortunate to be able to stop without falling. And just like in comic movies... i managed to fall at the bottom of the slope!!!! :) How stupid is that? Oh well, my knee hurts a bit, but nothing can ruin a perfect day! :)


Jó norvég szokás, hogy Húsvét táján mindenki a hegyekbe megy síelni. Itt a húsvét már szerda délben elkezdődik, az irodák, boltok bezárnak. Csütörtök délután az az érzésem volt, hogy kísértetvárosban járok, sehol egy ember az utcán.

Viszont az idő jó volt (az előrejelzések ellenére), ezért kihasználtam a kellemes tavaszi napot és elmentem bicajozni. Igen, kaptam egy kerékpárt egy barátomtól, aki hazarepült az USA-ba és nekem adta az övét. Hát nem aranyos?

Itt a bicikli utak nagyon szépen ki vannak építve. A házam mögött megy egy kis ösvény le a tengerpartra. Ez az út végig megy a fjord mentén és a rövid kis délutáni tornám jó 3 órás tekeréssé fajult. DE ki nem akarna a tengerparton kerekezni, ha csodás az idő, a kilátás, a tengeri szellő... Csak nézzetek a fenti képre!

Pénteken ugyan borús volt az ég, de egy barátom elhívott síelni. Na nem a lesiklásra gondolok, bár a hegyek megvannak hozzá, hanem a norvég nemzeti sportra - sífutás. Belementem, mivel AZT még nem próbáltam. :)

Stavangerben langyos szellő, pólóban lehet járni az uutcán, mi meg vastoagon felöltözve nekivágunk az útnak. Csupán 1 órás út a várostól Sirdal, amit még mindig rendesen hó borít. És mivel húsvét van, rengetegen vannak... Szerencére találtunk parkolóhelyet, felszereltük a léceket és nekivágtunk az útnak. Akik már próbálták ezt a sportot, tudják, hogy elméletben egy igen egyszerű dologról van szó. Ráadásul sokkal egyszerűbb a lesiklásnál. Csak el kell kapni a ritmust! Persze az is segít, ha előredől az ember, és így velem ellentétben ha a bal lábát előretolja, a jobb nem fog hátra csúszni... :)

Még egy pár magasabb részre is sikerült felkolbászolnunk, és már alig vártam, hogy a nap végén lezúzzunk a kocsihoz, de ismét be kellett látnom, hogy ez nem lesiklás. Csak hogy egy jó okot mondjak, a bakancs ugye itt nincs rögzítve a léchez, vagyis hiába nyomod a térdeidet egymás felél nem fogsz lassulni... Kész szerencse, hogy egy darabban leértünk a domb aljára. És hát Murphy miért nem itt működne... Hát persze, hogy a lejtő ALJÁN kellett egy hatalmasan zakóznom!!! :) Na de sebaj, a bal térdem fáj egy kicsit, de a jó kedvemet semmi sem szegheti, ez egy igazán király nap volt!