Finally we are back to normal (haha, what's that word again?) life, so I have time to tell you all the fun things we did during the last week. We left our lovely house on 11th Monday and were driving through amazing landscapes to reach the ferry to Denmark. I have never seen so many lakes, green hills and mountains all around me before. We had to catch the ferry so no time to stop at every curve for a picture - the few shots I have are from the car while Herbert was driving... Anyways, I hope you can still enjoy the view.
The ferry was HUGE to say the least. :) Once inside we left the car and went up to the lobby. Of course I went right away outside and spent the 2,5 hours out there, taking in the view, the salty air and the sprays. Yes, I did get wet. Very wet, indeed. :) They say this is one of the fastest ferries in the world, not sure about that, nevetheless, it was great. Poor kids weren't feeling too good though. All those memories of sailing came back and I realized that I still have my sea legs. Man, I do miss sailing...
The waves were really huge and the boat was moving a lot in every direction. The staff was distributing sea sick pills and biscuits for everybody. I couldn't resist to take some pictures. As a result, salty water was dripping off of my camera. :)
Végre visszatért minden a rendes (haha, mit is jelent ez a szó még egyszer?) kerékvágásba, így van időm beszámolni a kis utunkról Dániába. 11-én, hétfő reggel indultunk, és a kompig a több órás autóút hihetetlen tájakon vitt minket keresztül. Életemben ennyi tavat, zöld dombot és helgyet nem láttam még! Sajnos nem volt időnk minden kanyarban megállni fotózni, ezért a képeket menek közben készítettem, miközben Herbert tépett a kocsival. Remélem, azért átjön kicsit...
A komp hatalmas volt, finomat szólva is! Amint leparkoltuk a kocsit, felmentünk az utastérbe, én persze azonnal kimentem a hátsó nyitott részbe, és nem is nagyon hagytam azt el a 2,5 órás út alatt. Friss levegő, sós szél, hatalmas hullámok, gyönyörű látvány - ha csak sorolni kell a látnivalókat. És mielőtt megkérdeznétek, igen, természetesen csurom vizes lettem (nem is én lennék, ha nem így lenne). Azt mondják, ez a világ egyik leggyorsabb kompja. Míg én élveztem minden egyes pillanatát, a gyerekek arca egyre zöldebb árnyalatot kapott. :( Az összes hajózással kapcsolatos emlékem visszajött, és örömmel konstatáltam, hogy "hajós lábaim" még megvannak. :) De azért nagyon hiányzik a hajózás...
A hajó nagyon mozgott minden irányban, ezért a legénység tengeribetegség elleni bogyókat meg száraz sütit osztogatott mindenkinek. Muszáj volt pár képet készítenem, aminek az lett az eredménye, hogy sós víz csöpögött a hajamból és a kamerámból is...
Wednesday, August 20, 2008
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment